A gó játékról mindenkinek

Augusztus 21-én vasárnap került megrendezésre az Első Családi "Góverseny" Budakeszin.

Akik régóta járnak góversenyre, azok tudják, hogy nagyon sok család (apa, anya, gyerekek) jár együtt játszani, versenyezni. Sokszor ültem már asztalhoz én is a fiammal, mint két ellenfél, küzdöttünk egymással néhány apró pontért. De arra eddig nem volt lehetőség, hogy együtt játszunk, együtt küzdjünk valami közös célért. Innen jött az ötlet, hogy rendezni kell egy olyan (csapat)versenyt, ahol a családtagok alkotnak egy-egy csapatot, és a családok egymás ellen játszanak, küzdenek.

Mivel augusztus 20-a környékén Budakeszin immár tizenhetedik alkalommal rendezték meg a "családi napok" fesztivált, Albival úgy döntöttünk, ehhez a rendezvényhez kapcsolódva egy kicsit próbáljuk népszerűsíteni is a játékot.

A versenyre 10 család nevezett. Itt voltak Záhonyiék (a kockanadrág csapat) és Bőviz Laciék Székesfehérvárról, akik nélkül az elmúlt 5-6 évben talán nem is rendeztek góverseny Magyarországon. Kuriózumként a Barcza egyesület tagjai közül ezúttal három család is nevezett, Ádám Gyuriék, Katona Csabáék, és még új versenyzőknek számító Matolcsiék is. Szintén új versenyzőknek számítanak Tábori Leviék, akik Csongrádról érkeztek, velük eddig inkább csak a KGS-en játszhattunk. Régóta nem láttuk már a Rapai gyerekeket és a Búzás családot sem, most ők is itt voltak, valamit házigazdaként Albiék és Csótiék. 

A családok összetételéből adódóan 2-3 fős csapatok játszottak egymással. A kissé rövid gondolkodási idő, valamint a Budakeszi Családi Fesztivál egyéb programjai nem tették lehetővé, hogy komoly, minőségi partik alakuljanak ki. Néha a szabályok is egy kicsit rugalmasak voltak, volt aki adott még némi gondolkodási időt ellenfelének, amikor már lejárt volna az idő és az előnyadásnál sem voltak mindíg élesek a határok. Sajnos az idő szorítása csak három fordulót engedélyezett a versenyzőknek. Éppen ezért a verseny eredményhírdetése is csak jelképesnek tekinthető, de azt gondolom, hogy itt most nem is az eredmény volt a lényeg.

A Családi Fesztiválhoz kapcsolódva az Agyar SE a főző versenyen is részt vett, igaz mi csak szerettünk volna kedveskedni a gósoknak egy bográcsozással. A sok "versenynek" persze némi kapkodás lett a vége, talán egy kicsit sós lett a pörkölt is, de elfogyott az összes ami mindíg jól esik a szakácsnak. :-) 

Mindent összevetve játszottunk egy jót, együtt voltak a családok, jó volt a hangulat. 

Jövőre ismét várunk mindenkit, azokat is, akik az idén nem tudtak eljönni. Várjuk a Mérő családot, Vermeséket, Köszegiéket, a Pocsai és a Csizmadia családot és mindenkit, aki szereti ezt a játékot.

Csaba kérésére pakolok fel egy kis beszámolót az EB-ről.Figyelem ez az értekezés más lesz mint az eddigi bejegyzések ezen a blogon,csak a saját(és egy-két barát)szórakoztatásomra írtam(egy az egyben a saját ego blogról származik http://mpepe16.blogspot.com semmit nem változtattam rajta ) ha nem tetszik nem lesz folytatás de amúgy ezenkívűl van még két másik bejegyzés és még fog készülni pár. Jó szórakozást:)

Pepe

Rég írtam de úgy érzem ez az EB több szempontból is megér egy bejegyzést márcsak azért is mert egy ritka meredek érzelmi hullámvasút volt jópár tanulsággal.
Na ez nem lesz rövid.
Július 22 reggel hajnali fél 4. Még mindig kiráz a hideg ha arra gondolok hogy mikor kellett kelni ráadásul úgy hogy alapjáraton nem is siettünk de sajna csak így volt gép szóval már az első nap vertem egy kicsit a fejem a falba de akkor még izgatottan tele energiával (máramennyire ez hajnalok hajnalán lehetséges) indultam, semmit nem bíztam a véletlenre, mindenhova 10 percel előbb érkeztem és egzakt pontosággal érkeztem a nyugatihoz. Ott egyből kiszúrtam egy gós kollégát majd a vonaton még1-et viszont egy eléggé fontos tagja a csapatnak még hiányzott és mint kiderült nem véletlenül ugyanis az egyetlen hölgynek a bagázsból sikerült egy kicsit bealudnia. De persze őriztük a pánikot a hölgyemény egyből taxiba pattant és teljesen zökkenőmentesen jutottunk el barcelonába majd barcelonából bordeaux-ba.Az első meglepetés akkor érte a magyar csapatot amikor kiderült hogy maga a verseny igazából nem teljesen Bordeauxban van hanem inkább Talenceben de gondoltuk sebaj,apró részletkérdés ami felett elsiklottak a szervezők. Lényeg a lényeg hogy megérkeztünk,a másik három csapat már jelen volt a helyszinen(román,ukrán,orosz)mindenki izgatottan várta hogy végre elkezdődhessen a grandiózus összecsapás mely eldönti melyik ország is dabest in europe 2011.(itt ajánlanám minden kedves idetévedt emberkének ezt a zseniális videót, márcsak azért is mert én is látható vagyok majdnem 10 egész másodpercig)

A magyar csapat kb. az esélytelenek nyugalmával állt neki a történetnek (főképp a 4. tábla azaz szerény személyem, itt viszont most kicsit megállnék és kitérnék arra hogy vajon ez egy jó hozzáállás volt-e avagy sem:alapjáraton én kétféleképpen szoktam játszani:ad1 vagy szarok bele hogy mivan és játszom ami tetszik és cool,belemegyek olyan harcokba amiknek elég kétes a kimenetelük, nem sokat olvasok,inkább csak az ösztöneimre hallgatok és majd lesz ami lesz.Na most ez általában nem szokott túl kifinomult partikat eredményezni sőt,inkább kaotikus szokott lenni de legalább élvezem. Ad2 véresen komolyan veszem az előttem álló partit, tudom hogy végre megmutathatom mit tudok és ennek megfelelően biztosra megyek,azt játszom amit ismerek,mindent kétszer is kiszámolok,próbálom egyszerűsíteni a partit, türelmes vagyok ami általában célrevezető is szokott lenni viszont kevésbé vagyok kreatív és nem érzem magaménak a játékot annyira, ami nem is lenne gond viszont a probléma ott kezdődött hogy most egyik állapotot sem tudtam elérni sőt, inkább valahogy a kettő között lavíroztam. Egyszerűen nem találtam a helyem pedig tudtam hogy végre itt az alkalom a top játékosok közé lépjek hogy végre bizonyíthassak (még akkoris ha ehez 2 6 danost és 1 5 danost kell legyúrmázni) de bármennyire is igyekeztem 3 bukó lett a vége de úgy hogy igazából mindhárom partiban volt esély sőt...de valahogy a kegyelemdöfésig nem sikerült eljutni,megremegett a kezem ami nálam általában ritka.Végül a magyar csapat a 4. helyen zárt (én buktam egy fogadást de szerencsére még megvan a hajam a kérdés csak az hogy meddig..nem lepődnék meg ha egy szép napon kopaszon ébrednék)
Új nap új remények,főverseny első forduló, román 5 dan,a jobbik és veszélyesebbik fajtából 1-0-ás mérleggel az ő javára szóval eljött az alkalom a revansra. A parti nem indult teljesen úgy ahogy terveztem ám ezalkalommal a türelmem kifizetődőnek bizonyult.Jó vadász módjára csak vártam és vártam..és.. (majdnem bealudtam a parti alatt de nem túl feltünően módon) végül hibázott egyet és onnantól kezdve nem volt megállás,indult a vérfürdő.(persze most úgy tűnhet hogy nagy a pofa de azért 1-2 imát elkellett rebegni az öreghez odafent:"csak oda ne lépjél..csak oda ne..") Az első akadályt sikerrel vettem,jöhetett levezetésként egy kis rapid ahol is megmutatkozott az első jel hogy a szervezők nem mindig állnak a helyzet magaslatán.Lecsekkoltam a párosítást,megkerestem a termet és azt vettem észre hogy sokan csak lézengenek,várják az ellent de már 10 perce megy elvileg a forduló. Na mondom akkor leülök,várok egy kicsit én is ám 10 perc után sem történt semmi és kezdtem azon töprengeni hogy vajon jó helyen járok-e amikoris megérkezett egy "enyhén" illuminált állapotú tag (vagy lehet hogy alapjáraton is dőlöngél és viharos a tekintete,nem tudom)és magát mint szervezőt felkonferálva bejelentette hogy akinek nincs ellenfele,az keressen magának. Profizmus kérem alásan. De mivel látta a tanácstalanságot az arcunkon ezért kezébe vette az irányítást és nemes egyszerűséggel gyorsan összepárosította az embereket helyben. Én az első körben kapásból megkaptam a cseh master of gandzsát,gyorsan elkönyveltem egy zakót majd mentem ki a "fűre" lazulni. Kint már nagyban ment a chill out én viszont még előbb megkivántam tekinteni a lakosztályomat szóval elmentem felfedezni mint is kínálnak nekem 10 euro/éjszakért a campuson. Na most általában nekem nincs gondom azzal ha szűkös a hely de ez egész konkrétan egy lyuk volt.A dekoráció a falon leginkább egy bogár temetőre hajazott de persze élő példányokból sem volt hiány, ellenben a párna,takaró és ilyen teljesen jelentékelen dolgok erős hiánycikket képeztek. Persze nekem alapból nincs gondom a nomád körülményekkel és amúgyse terveztem hogy bárkit szobára vinnék de azért egy kicsit meglepődtem. Alvásra jó lesz gondoltam aztán egyből bevágtam a szunyát.
Következő nap ismét egy 5 danossal hozott össze a sors még hozzá egy igazi orosz medvével aki 50 perc késés után végül hajlandó volt beesni és hát...mondjuk hogy reggel sem veti meg a vodkát sőt épp ellenkezőleg..volt egy bukéja az uriembernek..gondoltam megérdeklődöm hogy nincs nála egy felesre elegendő mennyiség de aztán elvetettem az ötletet miután kiderült hogy az angol nem az erőssége. Annyi baj legyen,belevágtunk a partiba és már az első 50 lépés után éreztem hogy a csávó igazi túlélő tipus,tehát olyan, aki viszi a casht és nem féli a halált. Gondoltam magamban itt egy target,ott egy target valami csak leesik majd a végén aztán azon kaptam magam hogy faszt. Mindent túlélt és azon kaptam magam hogy átmentem irgalmas szamaritánusba. A végén sajnos kénytelen voltam kapitulálni.
Ez a meccs intő jel lehetett volna ugyanis itt volt az először hogy bár erősebb játékossal játszottam mégsem volt bennem az egészséges félsz és izgalom, az amikor érzem hogy jéghideg a kezem és hiányzott az a görcsös ám mégis jóleső érzés a gyomromból hogy na..ennek végre van tétje. Sajnos ennek a hiányérzetnek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget és könnyen lehet hogy hibásan. Jött a rapid,3 danos japán bácsi kipipálva majd 13X13-as verseny..asszem..(lusta vagyok utánanézni szóval lehet lesznek időbeli zavarok..ezvan)Itt az egyetlen említésre méltó dolog az első forduló az aktuális eb győztes ellen ahol is a kőkemény ellenállásomat kb. no timeban rommá zúzták de azért fun volt játszani egyet az ellen a "gép" ellen. A többi meccset végig cheateltem,vittem a casht ahogy anno a bölcs mano tanácsolta és bár nem jutottam tovább de azért mókás volt.
A 13X13 verseny után úgyéreztem kéne valamit tápolni és itt ért a 2. számú meglepetés:bár a verseny helyszinéül egy egyetem szolgált ahol az ember azt gondolná hogy nagy az élet és ki-be mászkálnak a népek valahogy a kapukat elfelejtették kinyitni.Pontosítok,1 kapu nyitva volt,a helyszín túloldalán 10 perc kerülővel.Na mondom kerül a halál fasza,szarok rá hogy milyen magas a kapu,én most átmászok.Aztán persze amikor realizálódott bennem hogy a kajáldához legközelebbi kapu kb. 8-10 méter magas azért elgondolkoztam azon hogy hm..vagy a kibaszott magas kapu..vagy a tüskés kerítés.A kerítés mellett döntötöttem.Az se volt persze túl alacsonyan és veszélytelen de legalább nem volt tériszonyom (nagy előny) Végül aktív szentségelések közepette miután szanaszét szurkáltam a kezem kijutottam és meglátogattam a fackebab nevezetű zseniális helyet(utána nagyjából végig ott kajáltunk,jobbat nem igen lehetett találni a közelben)
Kaja után kiülés a fűbe,bor,sör,chill out,egy-két parti majd jöhetett a másnap.
A 3. fordulóban már nem volt velem kegyes a sors és összekerültem egy 3danos kis franció kölyökkel akit már anno ismertem a KGS-ről és nagyjából vágtam hogy milyen a stílusa így tudtam mit kell játszanom. BIG BOX powa, zéró sarok és ha bejön levadászom. Nagyjából ez is történt de kb. olyan szinten hogy nem csak hogy belehalt de még meg is éltem ott ahol amúgy nem lett volna szabad, szóval szegény kiscsávót eléggé meggyaláztam aminek a végeredménye 43 és fél pont lett ide. Eztán irány a rapid ahol ismét egy francia ifú reménység várt rám viszont róla tudtam hogy erős és hogyha nem veszem komolyan csúnya zakót lehet a vége így kivételesen sok diőt használtam fel és végüls sikerült másfél ponttal legyúrmázni a csávót de csak iszonyatos mázli segítségével. Igazából olyan szinten leütött az elején csak valamit aztán elszámolt,ami fura mert a tag alapvetően egy gyors játékos és akkor amikor a legélesebb helyzet volt még rengeteg ideje volt de valahogy nem sikerült kiszámolnia pedig még én is láttam hogy mi a jó ami régen rossz jel.
Rapidot követően ismét kiülés a fűbe viszont most nem ért véget a nap borozgatással ugyanis a következő nap szünnap volt így mivel senkire nem várt parti bevethettük magunkat a bordeauxi éjszakába. Nagy lelkesen elindult egy relative masszív tömeg(volt köztük mindenféle nép,svéd,szerb,román,cseh,japán,izraeli)viszont mivel senki sem volt képben a várost illetően kb. 1 órát bolyóngtunk aminek az eredménye hogy találtunk valami mocsok drága helyet ahol 1 sör elfogyasztása után arra a konklúzióra jutottunk hogy nem ártana megkérdezni valami helyi erőt arról merre is zajlik itt az élet.A terv szép és jó volt egyetlen apró kis buktatóval egyikünk sem tudott franciául ami némileg megnehezítette a kommunikációt de végül úgy döntöttünk hogy meglátogatunk egy állítólagos házibulit ahova mire kiértünk taxival már véget ért a banzáj szóval végső elkeseredésünkben fogtunk magunkat, kiültünk az út közepére és vártuk hátha jön valaki akinél van egy kis pia. Mitadisten pont arra tévedt egy finn tag kezében egy üveg borral akit egyből letámadtunk de csak nem akart megválni féltve őrzött italától (pedig még két román csaj is bevetette magát de könnyen lehet hogy kicsit búza volt a figura) így hát mindenki csalódottan haza kullogott.
 

A magyar gó megalapítójaként általában Erdős Pált szoktuk tisztelni, de az első világ-háborúban volt egy időszak, amikor minden bizonnyal jópár magyar megtanult gózni az Osztrák-Magyar monarchia haditengerészetében.  Az eheti történet főhőse egy fiatal osztrák tiszt, Arthur Jonak von Freyenwald (1880-1918), aki a kínai Tsingtao kikötőjébentanult meg gózni 1914-ben. Az első világháború kitörésekor korvett-kapitányként Pulába (mai Horvátország)  helyezték át és itt rögtön egy góklub szervezésébe fogott.

Mániákusan terjesztette a gót a fiatalabb tisztek körében, és az első világháború vége felé nagyjából a haditengerészet 200 tisztje gózott rendszeresen. Pulában a könyvesboltokban jól fogytak a gókészletek, és a fiumei (ma Rijeka, Horvátország) kikötő tiszti kaszínójában is komoly góélet folyt. Ez minden bizonnyal az akkori Európa legnagyobb góklubja volt (a mai napig a legnagyobb európai góklubot valószínűleg a 30-as években egy náci koncentrációs tábor rabjai hozták létre, de az majd egy másik történet lesz.)

Érdekesek a kapitány levelezései, amit a kor európai gó-úttörőivel folytatott. Második, 1917-es levelében megemlíti egyik tanítványát, Knut hadnagyot, aki a háború előtt mérnökként dolgozott Budapesten. Knut hadnagy azt tervezte, hogy első lépésként a budapesti sakk-klubban gó-bemutatót tart, ezét  levelezésben állt Oscar Korscelttel a gó akkori európai középpontjával, az első német gótankönyv írójával.  Nem tudjuk, mi történt Knut hadnaggyal, túlélte-e az első világháborút. Minden bizonnyal nem, hiszen egyébként valószínűleg hallottunk volna felőle: a kapitány többi tanítványa közül sokan aktívak voltak később a közép-európai góban: Carl Fröschl kapitány volt az osztrák gó háború utáni újjászervezője, Ervin Fink kapitány pedig a második világháború után Jugoszlávia első gó-klubját alapította meg Ljubljanában.

Arthur Jonak megszállottságáról egy érdekes történetet meséltek a bajtársai. Egyszer valahogy kölcsönkapott egy japán gókönyvet. Ez akkor nyilván ritka kincsnek számított, és a kapitány az első betűtől az utolsóig végig akarta élvezni. Az ábrákkal még valahogy elboldogult volna, de szerette volna a szöveget is megérteni. Szolgált a hajóján egy kínai matróz. Magához rendelte, hogy fordítsa le neki a japán könyvet. A kínai megpróbálta elmagyarázni, hogy hiába a ferde szem, a japán meg a kínai az két egész más nyelv. A kapitány erre parancsmegtagadásért bezáratta a szerencsétlen matrózt. Két nap múlva viszont kezében volt a hőn áhított "fordítás".

Arthur Jonak von Freyenwald a háború vége előtt néhány hónappal halt meg Montenegro partjainál egy aknaszedési baleset közben. Ekkor már mindenki érezte a háború végét, a kapitány egyik levelében már arról álmodozott, hogy a háború után hogyan fogja megalapítani az első német és osztrák góklubot (amibe az akkori határok mellett Magyarország is beletartozott volna.) A kapitány halála után nem sokkal a Monarchia a világháborút is elveszítette, a pulai haditengerészet felbomlott és a gósok szétszéledtek a feldarabolódó Közép-Európa megannyi csücskébe. Így ért véget a legnagyobb góklub Európában. Knut hadnagyról többé nem hallottunk, valószínűleg sose tért vissza Budapestre. A pulai haditengerészeti temetőben minden bizonnyal sok jobb sorsra érdemes gós nyugszik. Béke poraikra!

A képek és az információk az osztrák pokspace gós oldalról származnak. A kapitány személyes tárgyai a 2007-es villachi EB-n voltak kiállítva.

A képet Tasuki blogján találtam. De persze a dohányzás súlyosan károsítja ön és környezete egészségét. Csak ettől a reklámtól ne szokjatok rá!

Új gós film készül, a bemutató várható időpontja 2012. A filmben a szereposztás alapján fontos szerepet kap a gó is, a világtörténelem egyik legfényesebb gós csodagyereke Honinbo Dosaku is szerepelni fog benne.

A film főszereplője Shibukawa Shunkai (1639-1715) gómester és csillagász. Apja, Yasui Santetsu Japán négy ősi góiskolájából a Jodo buddhista kötődésű Yasui iskola alapítója. Születéskor Rokuzo-nak hívták, de apja halála után felvette nevét, és Yasui Santetsu néven az iskola egyik legerősebb mesterévé vált. A régi Japánban szokás volt, hogy életének fordulópontjain az ember megváltoztatja a nevét, így skizofrén módon ugyanarra az emberre gómesterként Yasui Santetsu-ként, csillagászként pedig Shibukawa Shunkai-ként emlékezünk. Sőt, miután 1711-ben visszavonult a császári főcsillagász posztjáról még a Shukezaemon-t is hozzábiggyesztette a csillagász-nevéhez, így érezve azt teljesnek. Hősünk Yasui Santetsu néven Honinbo Dosaku egyik riválisa volt, bár nem voltak egy súlycsoportban, Dosaku mind az öt mérkőzésüket megnyerte. Yasui-Rokuzo-Santetsu-Shibukawa-Shunkai-Shukazaemon  csillagászként érte el a legfontosabb eredményeit, a film fő története arról szól, amikor a császár parancsára felülvizsgálja a régi naptárakat és egy új, Hold alapú naptárat hoz létre. A képen Shibukawa egy 1998-ban árverésre bocsátott éggömbje látható, a Christies árverésén 227000 dollárért cserélt gazdát. 
 

Július 22 és augusztus 7 között zajlik Bordeauxban az EB. Megpróbálunk itt a blogon is beszámolni az eseményekről, partikat és elemzéseket, történeteket várhattok az év egyik legnagyobb gós eseményéről. Magyarországról Balogh Pál, Dinnyési Zoltán, Fódi Zoltán, Horváth Attila, Markó Péter, Mérő Csaba, Pocsai Rita és Tőzsér Imre vesznek részt a versenyen.

Az első Magyarország számára fontos verseny szombaton kezdődik. A magyar csapat egy hónapja döntőbe került a Pandanet Európai Csapatversenyen, és most a legjobb négy európai csapat fog körmérkőzést játszani.

Első forduló 23. szombat 10:30

Rómánia - Magyarország

Második forduló szombat, 14:30

Oroszország - Magyarország

Harmadik forduló 24. vasárnap, 20:00

Ukrajna - Magyarország

A mérkőzéseket a Pandanet szerveren lehet követni!

Idén lesz 22 éve, hogy Pocsai Tibor Európa-bajnok lett. Ez a magyar gó eddigi legnagyobb eredménye, azóta nem tudta senki megismételni vagy túlszárnyalni. Tibor 1982-ben a koppenhágai EB-n 3 kyusként egy speciális rekordot állított fel: a kihívásos mellékversenyen 86 (!) partit játszott le két hét alatt. Ezen a versenyen 1 órás gondolkozási idő volt, és mellette minden más versenyen is elindult, így nem sokat aludthatott két hét alatt. Öt év múlva Tibor 4 danos volt, és az 1987-es EB után úgy döntött, hogy a következő évben ő lesz az Európa-bajnok. Nyilván senki sem vette komolyan, de ő az egész következő évet végigtanulta, és úgy ékezett meg az EB-re, hogy tudta, ő a verseny rejtett esélyese. A második fordulójában ennek ellenére rögtön lezakózott egy gyengébb 5 danostól. Sokan ilyenkor összetörnének, de Tibor képes volt felállni, és minden partijában borotvaélen egyensúlyozva végül a döntőig jutott.

A fináléban Tibor egyértelműen esélytelennek számított a holland Ronald Schlemper ellen. Schlemper többszörös Európa-bajnokként és toronymagas esélyesként (ennek megfelelően a történetek szerint nem túl alázatosan) ült asztalhoz. A parti jól indult Tibornak, a stílusának megfelelő agresszív támadással kezdett, de túlfeszítette a húrt, és komoly hátrányba került. Ezután Schlemper vezetett 50 lépésen keresztül, és éppen, mikor leegyszerűsíthette volna a partit hirtelen meghalt. Ebben a partiban az a legtanulságosabb, ahogy Tibor egy előnyös állást végigvitt a győzelemig. Schlemper mindent bevetett, hogy visszahozza a partit. Ilyen nagy tét mellett sokan megremegnének, de Tibor megalkuvás nélkül, mindig a legélesebb variációt választva verte vissza fehér próbálkozásait.

http://gokifu.com

Páran kérdezték, hogy mit ábrázol a szobor a blog fejlécében. A szobor a kelet-kínai Quzhou város melletti Lanke hegyen (烂柯山 Lankeshan) egy taoista szentélyben van. Mellette, egy másik barlangban van a világ legnagyobb gótáblája. Lankeshan a kínai taoizmus egyik szent helye, a legendák szerint ezekben a barlangokban élnek a halhatatlanok. A hegy tele van ősi taoista és buddhista templomokal, a legrégebbi a hatodik századból való. Több forrás szerint ez a környék volt a gó bölcsője az ősi Kínában. 

A gó szentély egy ősi legendának állít emléket. Az egyik legrégebbi írásos említés a góról egy ezeréves taoista történetben maradt fenn. Élt egyszer egy Wang Zhi nevű favágó, aki a Lankeshan egy barlangjában ráakadt a halhatatlan tündérekre, amint éppen góztak. Wang Zhi szerette a gót, és viszonylag ritkán látott halhatatlanokat gózni, így ott maradt pár órát, amíg befejezték a játékot. Mikor indulni készült, látta, hogy a fejszéjének a nyele elkorhadt. Ennek nem tulajdonított komolyabb jelentőséget, de mikor visszaért a falujába furcsán megváltozott minden. Bement a házába, de idegenek jöttek vele szembe. Megijedt, átment a szomszédjához, de ott is csak ismeretlen emberek laktak. Végül a házának lakói elmesélték neki, hogy a dédnagyapjuk egy fiatal favágó volt, aki elment az erdőbe, és sose jött vissza; elég ráérősen góztak a halhatatlanok. 

A lankeshani halhatatlanok gózása népszerű témája a kínai festészetnek, irodalomnak is. Évszázadok óta sokakat érdekelt, hogy hogyan gózhatnak a halhatatlanok, például a pár hónapja közölt egész táblás szeki is egy ilyen fantázia szüleménye. A korhadt fejszenyél a gó egyik szimbólumává vált, kínaiul lanke, japánul ranka koreaiul nanga. A legenda máig az egyik legfontosabb folklórja a távol-keleti góéletnek: a Nemzetközi Gószövetség magazinja a Ranka címet kapta, és 2006 óta Kína egyik legfontosabb versenye a Lanke-Quzhou kupa lett.

A fejlécképet ezért a történetért választottam: a szobron a halhatatlan tündérek góznak. Viszonylag ritkán lépnek, nem csoda, hogy Wang Zhi kissé elkésett. Arra emlékeztetnek, hogy bárki halandó játszhatja ugyan a halhatatlanok játékát, de érdemes figyelnie a fejszéje nyelét, nem indult-e korhadásnak közben.

Az írás kínai hivatkozásait Google translate segítségével fordítottam, remélem helyesen.

A góprogramozás egy érdekes kihívás, ahol bármi megtörténhet. Ki hitte volna, hogy 2010-ben a számítógépes világbajnok egy észak(!)-koreai góprogram, aminek az elméleti hátterét egy magyar felfedezés adja?

A számítógépes góprogramok fejlődése új fejezethez ért. Az elmúlt évekig nem volt kérdés sem, hogy a számítógépet egy értelmesebb kezdő pár hónap gyakorlás után meg tudja verni. Az új progamok esetében ez már nem egyértelmű. A sakkprogramok ereje brute force módszeben rejlett: előreszámolták az összes lehetőséget addig, amíg az emberek már nem tudják, és utána ráeresztették az egyszerű állásértékelő algoritmusukat az összes állásra. Ennyi elég is volt egy világbajnok sakkozó ellen. Ehhez képest a gó egy nagy nehézséget rejt: nincsen egyértelmű, könnyen alkalmazható állásértékelő algoritmus. Nem lehet könnyen megmondani olyan fogalmak értékét, mint hatás, mojó, adzsi, csoportok ereje. A 9x9-es pályán ezek az elvont fogalmak csak nagyon lebutítva jelennek meg, így a programok már közel áttörték az emberi olvasást. A 19x19-es tábla esetén a legerősebb programok szintén átlépték már a pszichológiai határt, nagyjából 1 danos szinten játszanak. Viszont ezzel még nincsenek egy súlycsoportban a legerősebb mesterekkel. Bár néhány évvel ezelőtthöz képest látványosat (6-7 követ) erősödtek, még mindig legalább 7-8 kő a különbség a legerősebb mesterek és a programok között. A 19x19-es táblán az áttörés még nagyon messze van.

A legerősebb 9x9-es programok viszont a világ legerősebb mestereivel is egy szinten vannak. Július elején ért véget a világbajnok 9x9-es program és Kim Young Sam 8 danos mester párosmeccse. Az utolsó mérkőzés előtt a számítógép vezetett, így a döntő mérkőzésben a profi mester teljes erőbedobással játszott és a számítógép majd minden kövét megölte. Az összefoglalóból látszik, hogy a gép és az ember küzdelme kiegyenlített volt. Bár talán még mindig az ember az erősebb, de mondhatjuk, hogy a 9-es táblán már megtörtént a számítógépek nagy áttörése.

A számítógépes gó utóbbi években tapasztalt nagy ugrását két magyar kutató, Kocsis Levente és Szepesvári Csaba 2006-os cikke alapozta meg. A cikket felhasználva megjelentek a véletlen, Monte Carlo alapú góprogramok. Ez az algoritmus nagyjából úgy működik, hogy a program véletlen mintát vesz az összes lehetséges lépéshez tartozó véletlenszerű lejátszásokból, és az alapján dönt, hogy melyik lépés véletlen lejátszásai vezettek a legnagyobb arányban győzelemhez. Ehhez persze még hozzátesznek hatalmas dzsoseki adatbázisokat és néhány alapvető taktikai és stratégiai ismeretet (pl. hogy a sarokban kezdjen a program), de a magja az egésznek a véletlen. Vicces volna, ha a gó végtelenségét végül a véletlennek sikerülne legyőzni...

Nagyon sokat kerestem az internetet az észak-koreai programról, de alig találtam róla valami hírt. A Japánban árult program honlapja nem árul el semmi részletet. Az észak-koreai nyilvános oldalak befektetőknek szóló részén (először azt hittem, valami vicc) is megemlítik a számítástechnikai intézetet és a  góprogramot, de nyilván nem adtak semmilyen információt a programozókról. Úgy tűnik, viszont, hogy ez az egyik olyan project, amin a feszült helyzet ellenére együtt dolgozik Észak- és Dél-Korea.

Aki szeretné megnézni, mit tudnak a számítógépek, maga is kipróbálhatja: a KGS gószerveren játszik a japán Zen19 program, aminek a gyors, (15 mp/lépés) partikat játszó verziója, a Zen19D 5 danos minősítést szerzett élő emberek ellen (ez a való életben 2 danos minősítést jelenthet, az internetes minősítések egy kicsit gyengébbek, mint a való életbeliek.) A program egy tudományos kutatás része, de van boltban árult verziója is.A Zen19D infójában ez áll: Zen19 runs on a mini-cluster of 6 pcs (a 6-core Xeon W5680/4 GHz, two 4-core i7 920/3.2 GHz, and three 4-core Core2Quad/3 GHz) connected via a GbE LAN. Tehát ez még messze van a szuperszámítógépek kapacitásától, de jóval fölötte a van egy átlagos asztali gép teljesítményénél. De nézzük, hogyan játszik Zen19D! Az ellenfelek mind azonos minősítésűek Zen19-cel, ezekből a partikból lehet látni a gép igazi erejét.

Azt hinnénk, hogy emberi teljesítmény hullámzó, és a gép az első komoly hibát ki fogja használni. Az első parti ezt a tévhitet oszlatja el. Aki már ismeri a programot, könnyen bele tudja zavani a butaságba. Az első partiban egy 6 danos taiwani góprogramozó játszik a Zen19-cel. Érdekes látni, hogy a gép nagyjából helyesen eltalálja az irányokat, de az alakzatai nagyon csúnyák és sebezhetőek. Fehér ezt könyörtelenül ki is használja.

http://gokifu.com

A második parti a gép győzelme egy 5 danos KGS játékos ellen. Ebből a partiból jól látszik, hogy a gépet agesszív centrum-játékra hangolták a programozók. Valószínűleg ez a leghatásosabb játékstílus ezen a szinten. A gép erős pontja a tenuki, nincsen olyan ézelmi kötődése a tábla adott részeihez, mint az embereknek, minden lépés előtt tiszta fejjel néz végig az egész táblán, mindenhol ugyanolyan erősen keresi a következő lépést. Fehér az elején egy komoly stratégiai hibát vétett, és ezután végigszenvedte a partit. Ez egy totális győzelem a gépnek...

http://gokifu.com

Amikor 2010-ben a kínai elnök Amerikába látogatott Obama elnök egy amerikai készítésű gókészletet adott neki ajándékba. Ez egy fontos szimbolikus lépés volt az amerikai diplomácia részéről: megmutatta, hogy Amerika érti, ismeri ezt a játékot. Sőt, idén a kínai elnök fogadására meghívták az Amerikai Gószövetséget is. A delegációban ott volt egy emigráns kínai 9 danos gómester, Feng Yun is, aki New Jersey-ben gó iskolát alapított: szinte úgy érzi az ember, hogy Amerika ezekkel a gesztusokkal kihívta Kínát egy globális méretű gó mérkőzésre.

A kínai stratégiai gondolkozás kialakulását alapvetően Sun Tzu nevéhez szokták kötni. Az ő egyik alapgondolata, hogy a háború és a diplomácia egymás kiegészítései. Eddig a felismerésig az európai stratégiai gondolkozás is eljutott a felvilágosodásra, elég Carl von Clausevitz porosz hadvezér híres mondására gondolni: "A háború a diplomácia folytatása más eszközökkel." Ebben a gondolatban viszont rejtve benne is van a lényegi különbség a kínai stratégiai gondolkozáshoz képest: Nyugaton a diplomáciát és a háborút más eszközökkel vívják, éles az elkülönülés a háborús és a békebeli logika között. A kínai gondolkozás viszont ódzkodik az éles váltásoktól, a tankok lassan kanyarodnak.

Sun Tzu a taoista hadviselés mestere volt, sokat idézett könyve, 'A háború művészete' egymondatos összefoglalója Clausevitz nyomán így hangozna: A háború a diplomácia folytatása ugyanazokkal az eszközökkel. Háború és béke a történelem két véglete, de hogyan írhatnánk le csupán ezzel a két véglettel például Kína és Taivan viszonyát? A  célok és stratégiák viszont háborúban és diplomáciában is hasonlóak, ezeket nem morális megfontolások, hanem a környezet egyszerű logikai kényszerei szülik. Egy gójátszma történetét úgy is elmesélhetjük egy kezdőnek, hogy két ország próbál elfoglalni egy lakatlan szigetet, a játszma története lépésről lépésre ennek a képzeletbeli szigetnek a történelme, ahol békés korszakok és háborúk követik egymást. Ez a gondolat pedig nagyon illik Sun Tzé-hez: őt sem az egyes csaták kimenetele, hanem a történelem alakulása érdekelte.

 A Life magazin egy 1942-es számában találtam rá az első olyan nyugati hírre, ami a gó mélyebb stratégiai jelentőségéről szól. Az amerikai magazinban a japánok megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását próbálták meg kicsit naívan a gón keresztül megérteni.

Az első komolyabb kísérlet a kínai politika és a gó kapcsolatának megértésére 1969-ből származik Scott A. Boormantól. Ő volt az első, aki úgy érezte, hogy amikor a távol-keletiek a nyugatiakkal találkoznak, akkor nem ugyanazt a játékot játsszák, és ezt vélte felfedezni az éppen akkor tetőző  vietnámi háborúban is.

Mind közül a legtöbbet idézett és legigényesebb összefoglaló munka ebben a témában David Lai 2004-es tanulmánya. David Lai javasolta az amerikai külügynek, hogy a hagyományos amerikai analógiák mellett próbálják a gót is figyelembe venni egy új amerikai külpolitikai stratégia kialakításában. A nyugati stratégiai gondolkozást mostanáig alapvetően a sakk (erő alapú harc) és a póker (kockázatelemzés) analógiái határozták meg. A góban viszont ezek a fogalmak másként jelennek meg. A túlerő például csak egy körülmény, amivel a megfelelő stratégiát választva fel lehet venni a küzdelmet. A megfelelő stratégia logikusan ez: mindenáron kerüld a nyílt háborút, de tartsd fenn a feszültséget, hogy az ellenfél kénytelen legyen túlerejét apróbb, egyenként legyőzhető egységekbe csoportosítani. Az amerikai hadsereg Vietnámban tíz éven keresztül csak a döntő ütközetre várt, míg végül vert sereggként távozott anélkül, hogy egy nagy csatát is elvesztett volna. Ez a fajta hadviselés egyértelmű annak, aki a gón nőtt fel, de a nyugati gondolkozásnak kicsit szokatlan: mostanában például terrorizmusnak is szokták hívni.

A nyugati gondolkozásban a sakk, a keletiben a gó hatását lehet felismerni. A sakkban a játszma előrehaladtával egyre kevesebb figura él túl, a góban viszont egyre több kő kerül a táblára. Kína növekvő ereje láttán sokan egyre komolyabban gondolják: a siker kulcsát a góban lehet megtalálni. Nem is biztos, hogy olyan rossz lesz, ha a jövőben a világpolitikát a sakk-logika helyett a gó-logika fogja uralni.