A gó játékról mindenkinek

Pocsai Rita újra bizonyította, hogy nem lehet kizökkenteni a nyugalmából, és rossz állásokban sem kezd el kapkodni. A döntő parti a negyedik fordulóban volt. Ez volt talán a legtanulságosabb partim az idén: Ritának semmit sem kellett tennie a győzelemért, egyszerűen csak hagyta, hogy megverjem magamat. Elsőre talán úgy tűnhet, mintha lebecsülném Rita teljesítményét, pedig egyáltalán nem erről van szó.

Általában nagyon fájdalmas egy olyan partit elveszíteni, ahol az elejétől fogva jól álltunk. Nekem iyenkor akár napokig folyamatosan a sok elszalasztott lehetőség pereg a szemem előtt. Be kellett látom, hogy ebben a partiban elvesztettem a hidegvéremet, gyorsan akartam nyerni, ezért viszont látványosabbnál látványosabb luftokat ütöttem.

Nagyon sokáig tartott, amíg megbékéltem az eredménnyel. Én általában akkor szoktam elfogadni a vereségeimet, amikor megtalálom mögötte az emberi tanulságot. Ez akár napokig is eltarthat, ennek a partinak a tanulsága például két nappal később esett le. És már megint a Tao Te King segített. 

69.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.

Számomra ez az idei év tanulsága. Végül jöjjön a parti, utána rövid kommentárral. Remélem, ha megnézitek, akkor megértitek, hogy miért illik rá ez a kis vers, és miért elképesztő teljesítmény Rita megingathatatlan nyugalma.

20: C3 jobb volna.

49: fekete átvette az irányítást.

50: overplay: H5 a vitál pont.

74: fehér kimenekült, de a parti még mindig feketével jó. A kérdés, hogy a centumban mire számíthat fekete.

79: túl korai, nincs rá szükség.

86: fekete nem nyert sokat ezzel az akcióval.

100: Rita nyugodtan játszik, vár az esélyre.

111: látványos tesuji, de megint túl korai. Lokálisan B16 is jobb lett volna.

124-ig fekete megint semmit sem ért el. Jobb lett volna talán kózni. Úgy gondoltam, hogy vezetek, ami igaz is volt, de túlbecsültem az állást.

131: nagyon kicsi J14 nagyobb: ha azt választja fekete, akkor 10 ponttal vezet a táblán és nem marad hely bonyolítani.

145: fekete csak 8 pontot csinált a centrumban, a parti most nagyon szoros.

161: a vesztő lépés. T16 az egyetlen lépés, amivel még fekete vezet 0,5 - 1,5 ponttal. A reverse-szente 5 pont nagyon nagy.

163: még mindig azt hittem, hogy vezetek, különben biztos kózni kezdtem volna már most.

180: most vettem észre, hogy kicsit ugyan, de rosszul állok: fehér észrevétlenül és visszafordíthatatlanul átvette a vezetést...

197: fekete nem tudja megnyerni a kót, így veszít pár pontot, de mindegy is már, fehér végül a komival nyert.

Tizenkét éve, mikor kimentem Japánba inseinek nem volt még internet. Azaz persze, hogy volt, csak még nagy I-vel írták. Közhely azt mondani, hogy azok más idők voltak, de akkor tényleg nem volt más esély erősnek lenni a góban, mint a Távol-Keleten tanulni. Egyszerűen nem volt ellenfél. Alig voltak könyvek. Nem voltak tanárok. Ehhez képest tényleg nagyot változott a világ. A gószervereken minden szinten található ellenfél, ha nem is a KGS-en, a Tygemen biztosan el lehet jutni 9 danos ellenfelekig is. Angol nyelvű játszma-adatbázisból legalább hármat ismerek, tanárokat pedig minden szinten lehet találni a KGS-en is. Ma már csak motiváció, erőfeszítés és tehetség kédése, hogy ki meddig jut a góban, nincsenek olyan fizikai akadályok, mint egy évtizede.

Az európai gó eljutott egy olyan szintre, ahol már önjáróvá tud válni, és szerintem csak idő kérdése, hogy létrejöjjenek a feltételei annak, hogy kinevelődjön az európai gó új, világszínvonalú generációja. Az európai élvonalból már ma is sokan vannak, akik sohasem tanultak hosszabb ideig a Távol-Keleten. Közülük a legerősebbek Artem Kachanovsky, Cornel Burzo, Tomas Debarre, Jan Hora, Jan Simara, Lisy Pavol, Nikola Mitic mind nagyon magas szintre értek önálló tanulással. Ezekkel a tisztán európai nevelésű versenyzőkkel játszva általában azt érzem, hogy nekem a 3 év Japán tanulás után talán egy kicsit biztosabbak az alapjaim, nekik viszont több a kreativitásuk: rólam az kint le lett nyesegetve. Másként fogalmazva: én kisebb eséllyel hibázom el az alaplépéseket, ők viszont nagyobb eséllyel találják meg a kivételeket. Azt hiszem, valószínűleg az övék az eredeti európai stílus, néha kicsit irígykedek is rájuk, hogy ők minden külső behatás nélkül tudták a saját játékukat kifejleszteni.

Mikor kimentem Japánban sokkal magasabb szint kellett ahhoz, hogy valaki a Távol-Keleten tanuljon, mint ma, én friss 6 danos volotam, mikor végül esélyt kaptam. A mesterem nagyon megválogatta a tanítványait, nekem két évet kellett várnom, míg végül elfogadott tanítványnak, de utólag belegondolva talán így is 2-3 évvel korábban mentem ki, mint hogy készen álltam volna rá. Ma már szinte csak pénz kérdése, ha valaki egy góiskolában szeretne tanulni, 20 kyus játékerő sem akadály. Szerintem 5-6 dan alatt nem sok értelme van kimenni Ázsiába tanulni, ezt a szintet, sőt, sokkal magasabbat is el lehet érni Európában. Azokkal, akik egy időt kint tanultak Ázsiában gyakran előfordul, hogy teljesen összezavarodnak és hosszú időre elveszítik az önbizalmukat és tisztánlátásukat a gótáblán. Nekem legalább egy évembe telt, amíg magamhoz tértem, miután hazajöttem Japánból, volt, akinek soha sem sikerült újra megtalálni a gót. Ez a veszélye annak, ha valaki túl korán próbál szerencsét a Távol-Keleten.

A távol-keleti és európai tanulás egyik nagyon érdekes próbája a szerb testvérpár, Dusan és Nikola Mitic története. Mikor Dusan két éve kiment Koreába legalább két kővel erősebb volt az öccsénél, miután egy év múlva visszatért a különbség  egy követ csökkent: Nikola fél követ erősödött, Dusan fél követ gyengült. Idén az EB-n játszottak egy partit, ezt Dusan nyerte fölényesen. Dusan idén szeptemberben megint kiment Koreába, Nikola pedig megint itthon maradt és passzívra tette magát az egyetemen, hogy a következő évet a gónak szentelje. Remélem, hogy Dusan most eredményesebben fog tanulni Koreában és letisztulnak neki a dolgok. Nikola mindenesetre októberben a magyar nagydíjon lenyűgöző győzelmet aratott a 7 danos koreai Kang Kyounang ellen. A jövő évi EB-n minden bizonnyal megint találkozik majd a két testvér, és ez egy újabb érdekes állomása lesz a párharcuknak.

Az európai gó erejéről szóló cikksorozat második részében bemutatom azt a partit, ami a saját képességeimen keresztül talán jól demonstrálja az európai gó szinvonalát.

3 kőből játszottam a világ egyik éljátékosával, és elég meggyőzően nyertem. Hogy a 3 kő sok, vagy kevés, mindenki döntse el magának. Én úgy gondolom, hogy a Távol-Keleten 4000 évig tartott, mire elérték a mai színvonalat, Magyarországon 50 év alatt eddig jutottunk. Szerintem nincs miért szégyenkezni...

Bár idén elég jó eredményeim voltak több verenyt is nyertem, nem volt sokszor olyan, hogy elégedett voltam a játékommal, úgy érzem, hogy inkább szerencsém volt, mint jó formám. Ez volt idén az egyetlen parti, ahol úgy gondolom, hogy jól játszottam. A marosvásárhelyi Shusaku kupára évek óta meg vannak hívva kínai éljátékosok, akik fél órás, előnyadásos partikat játszanak az európai élmezőnnyel. A 2010-es évadban nagyon lemosták Európát, ezért idén nagyon komolyan vettem ezt a játszmát. Reggel ittam ugyan néhány pálinkát (ezt a Shusaku kupán nem lehet megúszni.) de utána egész nap az esti mérkőzésre készültem lelkileg. Úgy voltam vele, hogy számomra ez a játszma fontosabb, mint maga az egész verseny, ami másnap kezdődik. A felvezető kép az EuroGoTV oldaláról származik, Judith van Dam készítette, talán látszik rajta, hogy mennyire fontos volt számomra ez a játszma.

Az ellenfelem nem akárki volt: Wang Yao a kínai fiatal generáció egyik nagy reménysége, pár hónappal azelőtt Lee Chang Ho-t verte meg az LG kupa harmadik fordulójában! Ez a parti azt mutatta, hogy a 3 kő túl sok volt, legalább 25 ponttal vezettem, mikor Wang mester feladta. Másnap Balogh Pál 2 kőből 2 ponttal megverte Niu Yutan-t, szóval ezek a játszmák azt bizonyítják, hogy a különbség valahol 2 és 3 kő között lehet egy európai éljátékos és a világ élvonala között.