A gó játékról mindenkinek

Ez a játszma nem a legerősebb mesterek alkotása, "csak" két picit átlag feletti 9 danos játéka, amire soha senki sem fog emlékezni, amit soha senki nem fog 10 év múlva kirakni. Személy szerint nagyon szeretem az ilyen partikat. Ahogy néztem elképzeltem, ahogy éppen kezdődik a cseresznyevirágzás, és két öreg mester gózik, pont mint egy haikuban...  

Ezt a játszmát két japán 9 danos játszotta. Ma már kevesen ismerik a nevüket. Hane Yasumasa 1944-ben született, 1990-ben az Oza címet nyerte, fia Hane Naoki a mai Japán egyik legerősebb mestere. Hikosaka Naoto 1962-ben született, és 1999-ben a Judan címet szerezte meg. Mindketten a Nihon Ki-In nagojai csapatának a tagjai.

A régi mestereket mindig beárnyékolja az éppen aktuális fiatal generáció. Az öreg mesterek játszmáit ritkán lehet látni, vagy kiesnek a versenyek előselejtezőiben, vagy már nyugdíjba mentek. A fiatalok olvasási és koncentrációs erejével 40 év fölött csak kivételesen nagy mesterek tudják felvenni a versenyt. Kevés olyan öreg mester van, aki a gó alapelveit olyan tisztán látja, hogy esélye van a fiatalok számítógépeket megszégyenítő olvasási ereje ellen. Mégis, aki erősödni szeretne, annak sokkal inkább ajánlom az öreg mesterek letisztult játszmáit, mint a világbajnokságok végletekig feszült, mélyen végigolvasott küzdelmeit. A fiatal mesterek partijaiból a mély olvasást és a pszichológiai hadviselést lehet megtanulni. Az öreg mesterek partijaiból viszont a gó alapelveit lehet mélyebben megérteni. 

Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy milyen erős lehet az európai gó. Egy több részes sorozatban próbálom körüljárni ezt a kérdést az elkövetkező hónapokban. Az első részben a gó és a sakk élmezőnyét összehasonlítva, a két játék különbségein keresztül próbálom megérteni az európai éljátékosok erejét.

Unokatestvérem, Antal Gergely nemzetközi sakk nagymester, a magyar ranglistán 26. helyen áll. Családi összejöveteleken gyakran szóba kerül  a versenyzés, a gó és a sakk különbségei és hasonlóságai. Érdekes látni, hogy, bár két egészen más műfajban nyomulunk, a tapasztalataink, főleg a  versenyzés pszichológiai tanulságairól eléggé hasonlók. Vannak persze alapvető különbségek, például a sakkban a gyakori döntetlenek a verseny állásának függvényében alapvetően más stratégiákat írnak elő feketével, és fehérrel. (Ebben a témában van egy érdekes cikk Lékó Péterről a 2011-es sakk EB döntetleneit boncolgatva) A döntetlen felajánlása egy olyan pszichológiai döntéshelyzet, ami egyszerűen ismeretlen egy gós számára.

Gergővel sokat beszéltünk a tanulásról, és arról, hogy milyen mélységek vannak a két játékban. A sakkban a megnyitási felkészülés, és az ellenfél stílusához illő megnyitás kiválasztása alap mindenkinek, aki egy kicsit is komolyan veszi a versenyzést. A góban viszont a begyakorolt megnyitásoknak nem az ellenfélhez, hanem a saját játékunkhoz kell inkább illenie.  Vannak persze a góban trükklépések, speciális csapdák, de ezeket nagyon ritkán lehet csak elsütni. A góban a megnyitásokat, josekiket sokkal inkább stílusgyakorlatként érdemes felfogni, mint egy követendő, kijelölt útnak, az ellenfélre pedig szinte lehetetlen hatékonyan felkészülni. A középjáték a sakkban a folyamatos olvasásról, míg a góban flexibilis, állandóan változó tervek kialakításáról szól. A végjáték sakkban nagyon gyakran előre el van döntve, a góban viszont itt van a legnagyobb szerepe a pontos olvasásnak. Így elég nehéz összehasonlítani a két játékban elért szintet, alapvetően különbözik a gó és a sakk természete, töténete.

Végül arra jutottunk, hogy alulól, egy kezdő felől nézve nagyjából ugyolyan magasra juthatunk, ugyanolyan komplex stratégiai és biztos technikai háttérrel játszunk. A piramis csúcsához viszont ő egyértelműen közelebb áll sakkban, mint én góban. Ő, ha a világbajnokkal játszik, és a döntetlen a célja, akkor világossal ezt jó eséllyel tudná hozni, (főleg, ha az ellenfélnek is elég ez az eredmény) és sötéttel is volna esélye ezt elérni. Én nem tudok hasonlóan látványos eredményt felmutatni góban. Ez valószínűleg azért van, mert a gó mélyebb játék abban az értelemben, hogy sokkal nagyobb az út a kezdőtől a világbajnokig. Erről a gondolatról bővebben Mérő László Észjárások című könyvében lehet olvasni. Nagyjából arról van szó, hogy a góban több klasszis van, mint a sakkban. (Egy klasszis különbség - definíció szerint - azt jelenti, hogy a jobb játékos 60% valószínűséggel nyer a gyengébb ellen.)

A góban a döntetlenek hiánya miatt nagy átlagban sokkal kiszámíthatóbb a papírforma, mint a sakkban, viszont jóval nagyobb a szórás két nagyjából hasonló erősségű játékos között. Nekem például sose sikerült igazán megszoknom Balogh Pál stílusát, szörnyű eredményeim vannak ellene, de vannak olyanok, mint például Pavol Lisy, aki többször megverte már Pált, de nem tudott még partit fogni ellenem. A góban az egyéni stíluskülönbségek és a pszichológiai gátak nagyon erősek tudnak lenni. Go Seigen a jubangokról azt mondta egyszer, hogy egy hosszú párosmérkőzésen (és 10 játszma a góban már hosszúnak számít!) általában kinyílik egy olló, ami sokkal drámaibb különbséget okoz, mint ami a játékosok valós erőkülönbségéből adódna. Ehhez képest a sakkban sokkal kiegyenlítettebbek szoktak lenni a párosmérkőzések, például Kaszparov és Karpov 1985-ös legendás világbajnoki párosmeccsére sokan úgy emlékeznek, hogy Kaszparov lemosta Karpovot, pedig a végeredmény egy 12-12-es döntetlen után 13-11 volt csak Kaszparov javára, és a címvédések is mind nagyon szorosak voltak.

A sakkot és a gót összahasonlítani olyasmi lehet, mint a 100 méteres sprintet és a maratont. 100 méteren egy tizedmásodperc már hatalmas különbség, a maratonban még egy perces különbség is szorosnak számít. A góban ritkábbak a meglepetések, és a kisebb tudásbeli különbségek is nagyobbnak tűnnek a sakkhoz képest. Talán ez az egyik oka annak, hogy az európai gó eredményeit és erejét gyakran hajlamosak vagyunk alábecsülni. 

A jövő héten egy saját élményemet szeretném bemutatni, ami nagyjából segített elhelyezni saját magamat a gó piramisában. A következő részekben szeretnék írni az európai profikról, inseikről és azokról, akik sose tanultak a Távol-Keleten és Európában lettek erősek. Ennek kapcsán utánamennék annak, hogy létezik-e európai stílus, mik a gyengeségeink, erősségeink. Szintén egy érdekes téma az Európában élő profi erősségű koreai ex-inseik eredményei az Európaiak (főleg Balogh Pál) ellen. Megpróbálom egyszer megérteni az Aguillar-csodát is. Sokat gondolkoztam még az európai hivatásos gó esélyeiről, erről is szeretnék írni valamikor. A témák még nem véglegesek, csak az, hogy az elkövetkező pár hónapnak ez lesz a központi témája a blogon.

Tavasszal volt a blogon az első halhatatlan női játszma. Most jöjjön a visszavágó! A taoista legendákban gyakori szereplők a halhatatlanok. Ez a második játszma is egy fantázia arról, hogy hogyan játszhatnak a halhatatlan nők. (Az előző halhatatlan játszmánál még áll az ajánlat egy sörre az első bizonyítottan rossz lépésért, senki sem talált még eddig. A sör behajtható a magyar bajnokság után.)

Ebben a partiban az első játszmához képest több a "hiba", de ez nem is igazán érdekes. Az ősi Kínában a gó, a költészet a festészet és a zene volt az a négy művészet, amiben egy magára valamit adó művelt embernek értenie kellett. Ki ki döntse el magának, mi ez a parti: vers, dal, vagy festmény! (A képen egy kínai tisztviselő felesége látható. Ez a legkorábbi fennmaradt gós ábrázolás egy 7. századi sírkamrából. Jerome Hubert oldaláról.)

http://gokifu.com

A góprogramozás egy érdekes kihívás, ahol bármi megtörténhet. Ki hitte volna, hogy 2010-ben a számítógépes világbajnok egy észak(!)-koreai góprogram, aminek az elméleti hátterét egy magyar felfedezés adja?

A számítógépes góprogramok fejlődése új fejezethez ért. Az elmúlt évekig nem volt kérdés sem, hogy a számítógépet egy értelmesebb kezdő pár hónap gyakorlás után meg tudja verni. Az új progamok esetében ez már nem egyértelmű. A sakkprogramok ereje brute force módszeben rejlett: előreszámolták az összes lehetőséget addig, amíg az emberek már nem tudják, és utána ráeresztették az egyszerű állásértékelő algoritmusukat az összes állásra. Ennyi elég is volt egy világbajnok sakkozó ellen. Ehhez képest a gó egy nagy nehézséget rejt: nincsen egyértelmű, könnyen alkalmazható állásértékelő algoritmus. Nem lehet könnyen megmondani olyan fogalmak értékét, mint hatás, mojó, adzsi, csoportok ereje. A 9x9-es pályán ezek az elvont fogalmak csak nagyon lebutítva jelennek meg, így a programok már közel áttörték az emberi olvasást. A 19x19-es tábla esetén a legerősebb programok szintén átlépték már a pszichológiai határt, nagyjából 1 danos szinten játszanak. Viszont ezzel még nincsenek egy súlycsoportban a legerősebb mesterekkel. Bár néhány évvel ezelőtthöz képest látványosat (6-7 követ) erősödtek, még mindig legalább 7-8 kő a különbség a legerősebb mesterek és a programok között. A 19x19-es táblán az áttörés még nagyon messze van.

A legerősebb 9x9-es programok viszont a világ legerősebb mestereivel is egy szinten vannak. Július elején ért véget a világbajnok 9x9-es program és Kim Young Sam 8 danos mester párosmeccse. Az utolsó mérkőzés előtt a számítógép vezetett, így a döntő mérkőzésben a profi mester teljes erőbedobással játszott és a számítógép majd minden kövét megölte. Az összefoglalóból látszik, hogy a gép és az ember küzdelme kiegyenlített volt. Bár talán még mindig az ember az erősebb, de mondhatjuk, hogy a 9-es táblán már megtörtént a számítógépek nagy áttörése.

A számítógépes gó utóbbi években tapasztalt nagy ugrását két magyar kutató, Kocsis Levente és Szepesvári Csaba 2006-os cikke alapozta meg. A cikket felhasználva megjelentek a véletlen, Monte Carlo alapú góprogramok. Ez az algoritmus nagyjából úgy működik, hogy a program véletlen mintát vesz az összes lehetséges lépéshez tartozó véletlenszerű lejátszásokból, és az alapján dönt, hogy melyik lépés véletlen lejátszásai vezettek a legnagyobb arányban győzelemhez. Ehhez persze még hozzátesznek hatalmas dzsoseki adatbázisokat és néhány alapvető taktikai és stratégiai ismeretet (pl. hogy a sarokban kezdjen a program), de a magja az egésznek a véletlen. Vicces volna, ha a gó végtelenségét végül a véletlennek sikerülne legyőzni...

Nagyon sokat kerestem az internetet az észak-koreai programról, de alig találtam róla valami hírt. A Japánban árult program honlapja nem árul el semmi részletet. Az észak-koreai nyilvános oldalak befektetőknek szóló részén (először azt hittem, valami vicc) is megemlítik a számítástechnikai intézetet és a  góprogramot, de nyilván nem adtak semmilyen információt a programozókról. Úgy tűnik, viszont, hogy ez az egyik olyan project, amin a feszült helyzet ellenére együtt dolgozik Észak- és Dél-Korea.

Aki szeretné megnézni, mit tudnak a számítógépek, maga is kipróbálhatja: a KGS gószerveren játszik a japán Zen19 program, aminek a gyors, (15 mp/lépés) partikat játszó verziója, a Zen19D 5 danos minősítést szerzett élő emberek ellen (ez a való életben 2 danos minősítést jelenthet, az internetes minősítések egy kicsit gyengébbek, mint a való életbeliek.) A program egy tudományos kutatás része, de van boltban árult verziója is.A Zen19D infójában ez áll: Zen19 runs on a mini-cluster of 6 pcs (a 6-core Xeon W5680/4 GHz, two 4-core i7 920/3.2 GHz, and three 4-core Core2Quad/3 GHz) connected via a GbE LAN. Tehát ez még messze van a szuperszámítógépek kapacitásától, de jóval fölötte a van egy átlagos asztali gép teljesítményénél. De nézzük, hogyan játszik Zen19D! Az ellenfelek mind azonos minősítésűek Zen19-cel, ezekből a partikból lehet látni a gép igazi erejét.

Azt hinnénk, hogy emberi teljesítmény hullámzó, és a gép az első komoly hibát ki fogja használni. Az első parti ezt a tévhitet oszlatja el. Aki már ismeri a programot, könnyen bele tudja zavani a butaságba. Az első partiban egy 6 danos taiwani góprogramozó játszik a Zen19-cel. Érdekes látni, hogy a gép nagyjából helyesen eltalálja az irányokat, de az alakzatai nagyon csúnyák és sebezhetőek. Fehér ezt könyörtelenül ki is használja.

http://gokifu.com

A második parti a gép győzelme egy 5 danos KGS játékos ellen. Ebből a partiból jól látszik, hogy a gépet agesszív centrum-játékra hangolták a programozók. Valószínűleg ez a leghatásosabb játékstílus ezen a szinten. A gép erős pontja a tenuki, nincsen olyan ézelmi kötődése a tábla adott részeihez, mint az embereknek, minden lépés előtt tiszta fejjel néz végig az egész táblán, mindenhol ugyanolyan erősen keresi a következő lépést. Fehér az elején egy komoly stratégiai hibát vétett, és ezután végigszenvedte a partit. Ez egy totális győzelem a gépnek...

http://gokifu.com

A Pandanet Csapat EB igazi kellemes meglepetlése Pocsai Rita jó szereplése volt. Az első két táblán nagyjából a kötelező győzelmeket hoztunk, de a harmadik táblán Rita több, nála erősebben minősített ellenfelet is legyőzött. Rita jó teljesítménye nagyon kellett a csapat továbbjutásához, főleg a Hollandia és az Ukrajna elleni mérkőzésekben. Rita az elmúlt években nem volt jó fomában, de tavaly ősz óta, mikor magyar bajnok lett, nagyon összeszedetten játszik. Érdekes lesz látni, hogy hogyan fejlődik tovább. Két győztes partit nézünk meg, mindkettő elengedhetetlen volt a magyar csapat továbbjutásához.

Az első partiban fehérrel a 6 danos Frank Jansen volt. Frank évtizedek óta az egyik legstabilabb 6 danos Európában, valószínűleg már akkor 6 dan volt, mikor Rita még meg se született. Rita rossz megnyitással indított, de a holland mester egy iránytévesztése után jól két nagyon jó tempójú invázióval átvette az irányítást a parti felett. Ezzel a győzelemmel Magyarország- Hollandia 3-1.

http://gokifu.com

A második partiban fehérrel egy fiatal ukrán 5 danos mester, Bogdan Zuharovsky játszik.  Nagyon harcos parti, ahol kiőjött Rita ereje (kitartás és a feszültség fenntartása kicsit előnytelen állásokban) és gyengesége egyaránt(túlságosan szereti a pontokat és nem értékeli kellőképp az erőt). Rita jól indított, de nem bírt ellenállni egy 10 pontos lépésnek, ami helyett egy elsöprő erejű támadást indíthatott volna. Ezután az állás nem volt jó, de két nagyon bonyolult harc után nagyon szoros állásban Rita minden végjáték lépést megkapott, végül 3,5 ponttal nyert. Ezzel a győzelemmel Magyarország-Ukrajna 3:1, és Magyarország negyedikként bejutott az első csoportból a négyes döntőbe. A döntő július végén Bordeauxban lesz.

http://gokifu.com

Ez egy kínai parti a 17.századból. Érdemes tudni hozzá, hogy egészen a modern időkig a gótábla kiinduló állásában a két-két szembelevő 4-4 ponton már a játszma elején voltak kövek, és nem volt egyértelmű szabály arra, hogy fekete vagy fehér kezd.

Ez a mérkőzés egy 1634-es kínai könyvben jelent meg "A halhatatlan nők hiteles játéka" (仙姑真迹) címen. A könyv szerzője Zu Chang, címe: "A bűngép millió osztálya". Nem lövöm le a poént, nézzétek végig a partit, megéri!

http://gokifu.com

Az egri Magyar Nagydíjon Doma 1 kyusként nagy halat fogott. Az 5 danos lengyel mester, Mateusz Surma ellen nyert partit. Mateusz pár éve tűnt fel a versenyeken, ő az egyik legeltökéltebb fiatal európai játékos, rengeteget tanul, és nagyon komolyan veszi a versenyzést. Ő az elmúlt két év 16 év alatti Európa-bajnoka, egy évet tanult egy koreai góiskolában is. Tehát Doma nem akárkit vert meg, hanem az egyik fiatal, felszálló ágban levő európai reménységet. 1 kyus olyan ritkán nyer 5 danos ellen, hogy ez valódi szenzációt jelent. Doma nagyon jól játszott, csak egyszer engedte ki a kezéből az irányítást, de ekkor Mateusz nem ragadta meg az esélyt, éppen ellenkezőleg, hirtelen meghalt egy nagy csoporttal. Bár voltak forró pillanatok, Doma megérdemelten nyert ebben a partiban, és ezzel a győzelemmel együtt végre kiérdemelte az 1 danos címet.

http://gokifu.com