A 2006-os film gyönyörű képeken mutatja be a gó hagyományos japán szertartásait. A film nagy erénye, hogy a csapongó benyomásokon keresztül beleláthatunk egy gómester világába, ahol a gó a tökéletesség és a harmónia keresésének az eszköze egy tökéletlen és szörnyű korban.
A film Go Seigen (1914-) önéletrajza alapján készült. Go Seigen Kínában született, 14 éves korában költözött Japánba, mikor Kínában már nem maradt senki, aki góban megszorongatta volna. Segoe Kensaku tókiói góiskolájában is hamar ő lett az egyik legelső tanítvány. Élete csúcspontján minden ellenfelét egy kő előnyre kényszerítette. Bár egy 1961-es baleset miatt nem tudott többé versenyezni, azóta is elismert tanárként dolgozik, mesterek generációinak adta át egyedi, harmóniát kereső szemléletét a góról. A baleset óta eltelt 50 évben általánosan elfogadott vélemény lett, hogy Go Seigen olyan csúcsra ért a góban, amit megközelítedni is csak néhányan tudnak.
Két évre rá, hogy Go Seigen Japánba költözött, kitört a japán-kínai háború, és Japán pár év alatt elfoglalta Kína nagy részét. A háborúban rengeteg szörnyűség, tömeggyilkosság történt. Ilyen feszült hangulatban egy kínainak konkrétan életveszélyes volt bármiben is jobbnak lenni a japánoknál. Go Seigen mégis Japánban maradhatott, mert a góiskola a béke szigete volt a káoszban, menedék, ahova nem jutott be a tomboló nagyjapán nacionalizmus. De a történelmet nem lehetett feltartóztatni, a második világháború végén az iskola felbomlott. Go Seigen, aki az iskolában egyedül a gónak élt, minden gondolata és tudása fekete és fehér kövekről szót, hirtelen az utcán találta magát. A film fő kérdése, hogy hogyan reagál egy burokban nevelkedett szent arra, amikor az élet éppen a legszörnyebb arcát mutatja felé.
A gómester a 2007-es Sanghai Nemzetközi Filmszemlén a legjobb reldező és a legjobb film díját is megnyerte.
A magyar gó megalapítójaként általában Erdős Pált szoktuk tisztelni, de az első világ-háborúban volt egy időszak, amikor minden bizonnyal jópár magyar megtanult gózni az Osztrák-Magyar monarchia haditengerészetében. Az eheti történet főhőse egy fiatal osztrák tiszt, Arthur Jonak von Freyenwald (1880-1918), aki a kínai Tsingtao kikötőjébentanult meg gózni 1914-ben. Az első világháború kitörésekor korvett-kapitányként Pulába (mai Horvátország) helyezték át és itt rögtön egy góklub szervezésébe fogott.
A képek és az információk az osztrák 
Idén lesz 22 éve, hogy Pocsai Tibor Európa-bajnok lett. Ez a magyar gó eddigi legnagyobb eredménye, azóta nem tudta senki megismételni vagy túlszárnyalni. Tibor 1982-ben a koppenhágai EB-n 3 kyusként egy speciális rekordot állított fel: a kihívásos mellékversenyen 86 (!) partit játszott le két hét alatt. Ezen a versenyen 1 órás gondolkozási idő volt, és mellette minden más versenyen is elindult, így nem sokat aludthatott két hét alatt. Öt év múlva Tibor 4 danos volt, és az 1987-es EB után úgy döntött, hogy a következő évben ő lesz az Európa-bajnok. Nyilván senki sem vette komolyan, de ő az egész következő évet végigtanulta, és úgy ékezett meg az EB-re, hogy tudta, ő a verseny rejtett esélyese. A második fordulójában ennek ellenére rögtön lezakózott egy gyengébb 5 danostól. Sokan ilyenkor összetörnének, de Tibor képes volt felállni, és minden partijában borotvaélen egyensúlyozva végül a döntőig jutott.
A gó szentély egy ősi legendának állít emléket. Az egyik legrégebbi írásos említés a góról 
jelentőséget, de mikor visszaért a falujába furcsán megváltozott minden. Bement a házába, de idegenek jöttek vele szembe. Megijedt, átment a szomszédjához, de ott is csak ismeretlen emberek laktak. Végül a házának lakói elmesélték neki, hogy a dédnagyapjuk egy fiatal favágó volt, aki elment az erdőbe, és sose jött vissza; elég ráérősen góztak a halhatatlanok. 
hogy hogyan gózhatnak a halhatatlanok, például a pár hónapja közölt 