Ez a játszma nem a legerősebb mesterek alkotása, "csak" két picit átlag feletti 9 danos játéka, amire soha senki sem fog emlékezni, amit soha senki nem fog 10 év múlva kirakni. Személy szerint nagyon szeretem az ilyen partikat. Ahogy néztem elképzeltem, ahogy éppen kezdődik a cseresznyevirágzás, és két öreg mester gózik, pont mint egy haikuban...  

Ezt a játszmát két japán 9 danos játszotta. Ma már kevesen ismerik a nevüket. Hane Yasumasa 1944-ben született, 1990-ben az Oza címet nyerte, fia Hane Naoki a mai Japán egyik legerősebb mestere. Hikosaka Naoto 1962-ben született, és 1999-ben a Judan címet szerezte meg. Mindketten a Nihon Ki-In nagojai csapatának a tagjai.

A régi mestereket mindig beárnyékolja az éppen aktuális fiatal generáció. Az öreg mesterek játszmáit ritkán lehet látni, vagy kiesnek a versenyek előselejtezőiben, vagy már nyugdíjba mentek. A fiatalok olvasási és koncentrációs erejével 40 év fölött csak kivételesen nagy mesterek tudják felvenni a versenyt. Kevés olyan öreg mester van, aki a gó alapelveit olyan tisztán látja, hogy esélye van a fiatalok számítógépeket megszégyenítő olvasási ereje ellen. Mégis, aki erősödni szeretne, annak sokkal inkább ajánlom az öreg mesterek letisztult játszmáit, mint a világbajnokságok végletekig feszült, mélyen végigolvasott küzdelmeit. A fiatal mesterek partijaiból a mély olvasást és a pszichológiai hadviselést lehet megtanulni. Az öreg mesterek partijaiból viszont a gó alapelveit lehet mélyebben megérteni.