Fujisawa Shuko halálakor  a japán közszolgálati televízió, az NHK külön emlékműsort szentelt neki. Shuko mester későn érő típus volt, az ötvenes éveiben ért el a csúcsra, és valószínűleg soha senki sem fogja megdönteni azt a rekordot, hogy 67 évesen címmérkőzést nyert. Miután már nem volt elég ereje a versenyzéshez, intenzív tanulócsoportokat rendezett fiatal mestereknek. Ezek az elvonulások egy hétig tartottak, és Shuko itt mutatta meg, hogy a látásmódja és intuíciója az évek múltával csak élesedett. Shuko mester legendás volt arról a szigorú, szinte vallásos tiszteletről, amit a góval szemben megkövetelt a tanítványaitól. A nyolcvanas években, mikor Japán volt a legerősebb ország góban, Shuko rengeteget tett azért, hogy a többi távol-keleti ország fiatal tehetségei elérjék a japán mesterek szintjét. Kirándulásokat és elvonulásokat szervezett fiatal mestereknek. Ő volt az első nemzetközi gó szupersztár. Shukot Kínában és Koreában ugyanakkora tisztelet övezte, mint Japánban, a halálos ágyánál világbajnokok adták egymásnak a kilincset... 

A filmben kevés szó esik Shuko mester legnagyobb gyengéjéről, az alkoholról és a cigarettáról, de ő sem csinált titkot belőle, hogy alkoholista, és miután megnyert egy-egy versenyt, utána hónapokig alig józanodott ki. Van egy történet ami nagyon jellemző Shuko humorára. Egyszer, így mesélte, a dohányzás mentette meg az életét. Ha nem küldik a dohányzás miatt tüdőfelülvizsgálatra, akkor sohasem veszik észre a gyomorproblémáját, amit viszont a töménytelen alkohol okozott. Shukó ezzel, és sok más gyengéjével együtt lett az egyik legszeretettebb pélkdaképe a gósok világának.

A film angol szinkronnal van, a stúdióvendég Takemiya Masaki. A filmben érdekes dolgokról van szó, mindenképpen megéri megnézni. Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, mikor az egyik tanítványa arról beszélt, hogy Shuko sensei annyi gókövet rakott életében, hogy a keze deformálódott: a mutatóujja a kisujjánál is rövidebb lett.

Ha az embed nem működik, akkor a filmre direkt link is van.