Az első hat lépés

HTML Online Editor Sample

Ha okos vagy és van öt perced, tanulj meg gózni!

Ha kipróbálnád magad, játssz a  számítógéppel!

Ha már megvered a számítógépet, irány a KGS!

Ha a KGS-en nyerni szeretnél, akkor itt a helyed!

Ha élőben szeretnél gózni, keress edzőpartnert!

Ha azt hiszed, tudsz gózni, nézz el egy versenyre!

Gójáték a Facebookon

Képek

Feladvány


A gó: Kína útja a világuralomhoz

2011.06.28. 07:00 | tenuki | 4 komment

Amikor 2010-ben a kínai elnök Amerikába látogatott Obama elnök egy amerikai készítésű gókészletet adott neki ajándékba. Ez egy fontos szimbolikus lépés volt az amerikai diplomácia részéről: megmutatta, hogy Amerika érti, ismeri ezt a játékot. Sőt, idén a kínai elnök fogadására meghívták az Amerikai Gószövetséget is. A delegációban ott volt egy emigráns kínai 9 danos gómester, Feng Yun is, aki New Jersey-ben gó iskolát alapított: szinte úgy érzi az ember, hogy Amerika ezekkel a gesztusokkal kihívta Kínát egy globális méretű gó mérkőzésre.

A kínai stratégiai gondolkozás kialakulását alapvetően Sun Tzu nevéhez szokták kötni. Az ő egyik alapgondolata, hogy a háború és a diplomácia egymás kiegészítései. Eddig a felismerésig az európai stratégiai gondolkozás is eljutott a felvilágosodásra, elég Carl von Clausevitz porosz hadvezér híres mondására gondolni: "A háború a diplomácia folytatása más eszközökkel." Ebben a gondolatban viszont rejtve benne is van a lényegi különbség a kínai stratégiai gondolkozáshoz képest: Nyugaton a diplomáciát és a háborút más eszközökkel vívják, éles az elkülönülés a háborús és a békebeli logika között. A kínai gondolkozás viszont ódzkodik az éles váltásoktól, a tankok lassan kanyarodnak.

Sun Tzu a taoista hadviselés mestere volt, sokat idézett könyve, 'A háború művészete' egymondatos összefoglalója Clausevitz nyomán így hangozna: A háború a diplomácia folytatása ugyanazokkal az eszközökkel. Háború és béke a történelem két véglete, de hogyan írhatnánk le csupán ezzel a két véglettel például Kína és Taivan viszonyát? A  célok és stratégiák viszont háborúban és diplomáciában is hasonlóak, ezeket nem morális megfontolások, hanem a környezet egyszerű logikai kényszerei szülik. Egy gójátszma történetét úgy is elmesélhetjük egy kezdőnek, hogy két ország próbál elfoglalni egy lakatlan szigetet, a játszma története lépésről lépésre ennek a képzeletbeli szigetnek a történelme, ahol békés korszakok és háborúk követik egymást. Ez a gondolat pedig nagyon illik Sun Tzé-hez: őt sem az egyes csaták kimenetele, hanem a történelem alakulása érdekelte.

 A Life magazin egy 1942-es számában találtam rá az első olyan nyugati hírre, ami a gó mélyebb stratégiai jelentőségéről szól. Az amerikai magazinban a japánok megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását próbálták meg kicsit naívan a gón keresztül megérteni.

Az első komolyabb kísérlet a kínai politika és a gó kapcsolatának megértésére 1969-ből származik Scott A. Boormantól. Ő volt az első, aki úgy érezte, hogy amikor a távol-keletiek a nyugatiakkal találkoznak, akkor nem ugyanazt a játékot játsszák, és ezt vélte felfedezni az éppen akkor tetőző  vietnámi háborúban is.

Mind közül a legtöbbet idézett és legigényesebb összefoglaló munka ebben a témában David Lai 2004-es tanulmánya. David Lai javasolta az amerikai külügynek, hogy a hagyományos amerikai analógiák mellett próbálják a gót is figyelembe venni egy új amerikai külpolitikai stratégia kialakításában. A nyugati stratégiai gondolkozást mostanáig alapvetően a sakk (erő alapú harc) és a póker (kockázatelemzés) analógiái határozták meg. A góban viszont ezek a fogalmak másként jelennek meg. A túlerő például csak egy körülmény, amivel a megfelelő stratégiát választva fel lehet venni a küzdelmet. A megfelelő stratégia logikusan ez: mindenáron kerüld a nyílt háborút, de tartsd fenn a feszültséget, hogy az ellenfél kénytelen legyen túlerejét apróbb, egyenként legyőzhető egységekbe csoportosítani. Az amerikai hadsereg Vietnámban tíz éven keresztül csak a döntő ütközetre várt, míg végül vert sereggként távozott anélkül, hogy egy nagy csatát is elvesztett volna. Ez a fajta hadviselés egyértelmű annak, aki a gón nőtt fel, de a nyugati gondolkozásnak kicsit szokatlan: mostanában például terrorizmusnak is szokták hívni.

A nyugati gondolkozásban a sakk, a keletiben a gó hatását lehet felismerni. A sakkban a játszma előrehaladtával egyre kevesebb figura él túl, a góban viszont egyre több kő kerül a táblára. Kína növekvő ereje láttán sokan egyre komolyabban gondolják: a siker kulcsát a góban lehet megtalálni. Nem is biztos, hogy olyan rossz lesz, ha a jövőben a világpolitikát a sakk-logika helyett a gó-logika fogja uralni.

Címkék: kína politika kultúra obama sun tzu hadászat weicsi