Az első hat lépés

HTML Online Editor Sample

Ha okos vagy és van öt perced, tanulj meg gózni!

Ha kipróbálnád magad, játssz a  számítógéppel!

Ha már megvered a számítógépet, irány a KGS!

Ha a KGS-en nyerni szeretnél, akkor itt a helyed!

Ha élőben szeretnél gózni, keress edzőpartnert!

Ha azt hiszed, tudsz gózni, nézz el egy versenyre!

Gójáték a Facebookon

Képek

Feladvány


A gómester - filmajánló

2011.08.30. 07:00 | tenuki | 1 komment

A 2006-os film gyönyörű képeken mutatja be a gó hagyományos japán szertartásait. A film nagy erénye, hogy a csapongó benyomásokon keresztül beleláthatunk egy gómester világába, ahol a gó a tökéletesség és a harmónia keresésének az eszköze egy tökéletlen és szörnyű korban.

A film Go Seigen (1914-) önéletrajza alapján készült. Go Seigen Kínában született, 14 éves korában költözött Japánba, mikor Kínában már nem maradt senki, aki góban megszorongatta volna. Segoe Kensaku tókiói góiskolájában is hamar ő lett az egyik legelső tanítvány. Élete csúcspontján minden ellenfelét egy kő előnyre kényszerítette. Bár egy 1961-es baleset miatt nem tudott többé versenyezni, azóta is elismert tanárként dolgozik, mesterek generációinak adta át egyedi, harmóniát kereső szemléletét a góról. A baleset óta eltelt 50 évben általánosan elfogadott vélemény lett, hogy Go Seigen olyan csúcsra ért a góban, amit megközelítedni is csak néhányan tudnak.

Két évre rá, hogy Go Seigen Japánba költözött, kitört a japán-kínai háború, és Japán pár év alatt elfoglalta Kína nagy részét. A háborúban rengeteg szörnyűség, tömeggyilkosság történt. Ilyen feszült hangulatban egy kínainak konkrétan életveszélyes volt bármiben is jobbnak lenni a japánoknál. Go Seigen mégis Japánban maradhatott, mert a góiskola a béke szigete volt a káoszban, menedék, ahova nem jutott be a tomboló nagyjapán nacionalizmus. De a történelmet nem lehetett feltartóztatni, a második világháború végén az iskola felbomlott. Go Seigen, aki az iskolában egyedül a gónak élt, minden gondolata és tudása fekete és fehér kövekről szót, hirtelen az utcán találta magát. A film fő kérdése, hogy hogyan reagál egy burokban nevelkedett szent arra, amikor az élet éppen a legszörnyebb arcát mutatja felé.

A gómester a 2007-es Sanghai Nemzetközi Filmszemlén a legjobb reldező és a legjobb film díját is megnyerte. 


Címkék: kína ajánló film kultúra torrent történelem japán go seigen kitani minoru

Sung Hwa Hong: First kyu

2011.08.23. 07:00 | tenuki | 2 komment

"Hadd meséljek el egy történetet. Egy régi történetet, egy igaz történetet. Tudsz gózni? Tudsz? 1 kyus vagy? Tényleg? Indultál profi minősítő versenyen? Nem? Nos, akkor nem, ismétlem nem vagy 1 kyu! Tudom, tudom. Manapság sok gyenge játékos is 1 kyunak mondja magát. De ez a történet nem őróluk szól. Ez a történet az igazi 1 kyusokról szól. 

Van egy ember, egy kis cigaretta üzletet vezet a Niagara vízesés mellett. A neve Shin. Esős napokon a vízesésre meredve valami ilyesmit mormol magában: 'Most biztos bangnekit játszanak valahol...' Van fogalmad róla, miről beszél? Ha nem, akkor figyelj, mit mesélek. Csak néhányan ismerik ezt a történetet. Figyelj jól!"

Így kezdődik a regény.  A történet főhőse Wook, egy koreai fiú, aki megismerkedik a góval, és megpróbál profi lenni. Ez a történet abban az időben játszódik, amikor Koreában a gó még nem volt olyan magasan elismert, mint ma. A történet azokat a küzdelmeket meséli el, amit egy szolíd polgári környezetből jött gyereknek ki kellett állnia a múlt század közepén Koreában, ha úgy döntött, hogy a gósok bizonytalan életét választja. Wook persze nem tudhatta,mi vár rá, egyszerűen elkapta a gépszíj, magával rántotta a gó feneketlen mélysége. Láthatjuk, ahogy Wook egyre mélyebbre csúszik a hagyományos Koreai társadalom értékei szerint, miközben nagyon magasra kerül a góban. Mivel Wook kikerül a szokásos polgári értékek közül, ezért a családja nem támogatja többé, magának kell megállni a helyét a világban. Ez a korabeli Koreában nem volt sokkal könnyebb, mint a mai Magyarországon...

Különösen az a rész izgalmas, ami a bangneki mérkőzést írja le. A bangneki a gó hagyományosan Koreában űzött "szerencsejáték" verziója. Pénzben játsszák, és az a lényege, hogy az erősebb játékos egy éjszaka alatt minél több pénzt gomboljon le a gyengébbről. Egy profi tanulóknak ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy jelentősebb bevételhez jusson a tanulóévei alatt. A mérkőzés minden szempontból drámai: az ellenfél azt hiszi, hogy nagyon erősen játszik, ő a gó (vagy baduk) tudásának illúzióit teszi kockára a meccsben. Wook pedig tudja, hogy milyen gyenge, viszont ő a megélhetését kockáztatja.  Ebben a részben jól le van írva az egész mérkőzés pszichológiája, ahogy az erősebb játékos átveszi az uralmat a gyengébb fölött és végül egy éjszaka alatt megmutatja neki a valódi helyét a góban.

Nem tudok igazi ajánlót írni erről a könyvről: ritkán olvastam olyan könyvet, amiről tudtam, éreztem: az első szavától az utolsóig igaz. Egy dolog biztos: aki írta, az egy nagyon erős gós volt, és az életét mesélte el benne. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki azon gondolkozik, hogy akarjon-e igazán erős gós lenni.

 

Címkék: ajánló könyv kultúra korea sun hwa hong insei

Tenchi Meisatsu: 2012

2011.08.02. 07:00 | tenuki | Szólj hozzá!

Új gós film készül, a bemutató várható időpontja 2012. A filmben a szereposztás alapján fontos szerepet kap a gó is, a világtörténelem egyik legfényesebb gós csodagyereke Honinbo Dosaku is szerepelni fog benne.

A film főszereplője Shibukawa Shunkai (1639-1715) gómester és csillagász. Apja, Yasui Santetsu Japán négy ősi góiskolájából a Jodo buddhista kötődésű Yasui iskola alapítója. Születéskor Rokuzo-nak hívták, de apja halála után felvette nevét, és Yasui Santetsu néven az iskola egyik legerősebb mesterévé vált. A régi Japánban szokás volt, hogy életének fordulópontjain az ember megváltoztatja a nevét, így skizofrén módon ugyanarra az emberre gómesterként Yasui Santetsu-ként, csillagászként pedig Shibukawa Shunkai-ként emlékezünk. Sőt, miután 1711-ben visszavonult a császári főcsillagász posztjáról még a Shukezaemon-t is hozzábiggyesztette a csillagász-nevéhez, így érezve azt teljesnek. Hősünk Yasui Santetsu néven Honinbo Dosaku egyik riválisa volt, bár nem voltak egy súlycsoportban, Dosaku mind az öt mérkőzésüket megnyerte. Yasui-Rokuzo-Santetsu-Shibukawa-Shunkai-Shukazaemon  csillagászként érte el a legfontosabb eredményeit, a film fő története arról szól, amikor a császár parancsára felülvizsgálja a régi naptárakat és egy új, Hold alapú naptárat hoz létre. A képen Shibukawa egy 1998-ban árverésre bocsátott éggömbje látható, a Christies árverésén 227000 dollárért cserélt gazdát. 
 

 

Címkék: ajánló film buddhizmus kultúra japán csillagászat yasui shibukawa shunkai honinbo

A gó bölcsője

2011.07.12. 07:00 | tenuki | Szólj hozzá!

Páran kérdezték, hogy mit ábrázol a szobor a blog fejlécében. A szobor a kelet-kínai Quzhou város melletti Lanke hegyen (烂柯山 Lankeshan) egy taoista szentélyben van. Mellette, egy másik barlangban van a világ legnagyobb gótáblája. Lankeshan a kínai taoizmus egyik szent helye, a legendák szerint ezekben a barlangokban élnek a halhatatlanok. A hegy tele van ősi taoista és buddhista templomokal, a legrégebbi a hatodik századból való. Több forrás szerint ez a környék volt a gó bölcsője az ősi Kínában. 

A gó szentély egy ősi legendának állít emléket. Az egyik legrégebbi írásos említés a góról egy ezeréves taoista történetben maradt fenn. Élt egyszer egy Wang Zhi nevű favágó, aki a Lankeshan egy barlangjában ráakadt a halhatatlan tündérekre, amint éppen góztak. Wang Zhi szerette a gót, és viszonylag ritkán látott halhatatlanokat gózni, így ott maradt pár órát, amíg befejezték a játékot. Mikor indulni készült, látta, hogy a fejszéjének a nyele elkorhadt. Ennek nem tulajdonított komolyabb jelentőséget, de mikor visszaért a falujába furcsán megváltozott minden. Bement a házába, de idegenek jöttek vele szembe. Megijedt, átment a szomszédjához, de ott is csak ismeretlen emberek laktak. Végül a házának lakói elmesélték neki, hogy a dédnagyapjuk egy fiatal favágó volt, aki elment az erdőbe, és sose jött vissza; elég ráérősen góztak a halhatatlanok. 

A lankeshani halhatatlanok gózása népszerű témája a kínai festészetnek, irodalomnak is. Évszázadok óta sokakat érdekelt, hogy hogyan gózhatnak a halhatatlanok, például a pár hónapja közölt egész táblás szeki is egy ilyen fantázia szüleménye. A korhadt fejszenyél a gó egyik szimbólumává vált, kínaiul lanke, japánul ranka koreaiul nanga. A legenda máig az egyik legfontosabb folklórja a távol-keleti góéletnek: a Nemzetközi Gószövetség magazinja a Ranka címet kapta, és 2006 óta Kína egyik legfontosabb versenye a Lanke-Quzhou kupa lett.

A fejlécképet ezért a történetért választottam: a szobron a halhatatlan tündérek góznak. Viszonylag ritkán lépnek, nem csoda, hogy Wang Zhi kissé elkésett. Arra emlékeztetnek, hogy bárki halandó játszhatja ugyan a halhatatlanok játékát, de érdemes figyelnie a fejszéje nyelét, nem indult-e korhadásnak közben.

 

Az írás kínai hivatkozásait Google translate segítségével fordítottam, remélem helyesen.

 

Címkék: kína buddhizmus kultúra történelem halhatatlanok legenda taoizmus lankeshan ranka

A gó: Kína útja a világuralomhoz

2011.06.28. 07:00 | tenuki | 4 komment

Amikor 2010-ben a kínai elnök Amerikába látogatott Obama elnök egy amerikai készítésű gókészletet adott neki ajándékba. Ez egy fontos szimbolikus lépés volt az amerikai diplomácia részéről: megmutatta, hogy Amerika érti, ismeri ezt a játékot. Sőt, idén a kínai elnök fogadására meghívták az Amerikai Gószövetséget is. A delegációban ott volt egy emigráns kínai 9 danos gómester, Feng Yun is, aki New Jersey-ben gó iskolát alapított: szinte úgy érzi az ember, hogy Amerika ezekkel a gesztusokkal kihívta Kínát egy globális méretű gó mérkőzésre.

A kínai stratégiai gondolkozás kialakulását alapvetően Sun Tzu nevéhez szokták kötni. Az ő egyik alapgondolata, hogy a háború és a diplomácia egymás kiegészítései. Eddig a felismerésig az európai stratégiai gondolkozás is eljutott a felvilágosodásra, elég Carl von Clausevitz porosz hadvezér híres mondására gondolni: "A háború a diplomácia folytatása más eszközökkel." Ebben a gondolatban viszont rejtve benne is van a lényegi különbség a kínai stratégiai gondolkozáshoz képest: Nyugaton a diplomáciát és a háborút más eszközökkel vívják, éles az elkülönülés a háborús és a békebeli logika között. A kínai gondolkozás viszont ódzkodik az éles váltásoktól, a tankok lassan kanyarodnak.

Sun Tzu a taoista hadviselés mestere volt, sokat idézett könyve, 'A háború művészete' egymondatos összefoglalója Clausevitz nyomán így hangozna: A háború a diplomácia folytatása ugyanazokkal az eszközökkel. Háború és béke a történelem két véglete, de hogyan írhatnánk le csupán ezzel a két véglettel például Kína és Taivan viszonyát? A  célok és stratégiák viszont háborúban és diplomáciában is hasonlóak, ezeket nem morális megfontolások, hanem a környezet egyszerű logikai kényszerei szülik. Egy gójátszma történetét úgy is elmesélhetjük egy kezdőnek, hogy két ország próbál elfoglalni egy lakatlan szigetet, a játszma története lépésről lépésre ennek a képzeletbeli szigetnek a történelme, ahol békés korszakok és háborúk követik egymást. Ez a gondolat pedig nagyon illik Sun Tzé-hez: őt sem az egyes csaták kimenetele, hanem a történelem alakulása érdekelte.

 A Life magazin egy 1942-es számában találtam rá az első olyan nyugati hírre, ami a gó mélyebb stratégiai jelentőségéről szól. Az amerikai magazinban a japánok megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását próbálták meg kicsit naívan a gón keresztül megérteni.

Az első komolyabb kísérlet a kínai politika és a gó kapcsolatának megértésére 1969-ből származik Scott A. Boormantól. Ő volt az első, aki úgy érezte, hogy amikor a távol-keletiek a nyugatiakkal találkoznak, akkor nem ugyanazt a játékot játsszák, és ezt vélte felfedezni az éppen akkor tetőző  vietnámi háborúban is.

Mind közül a legtöbbet idézett és legigényesebb összefoglaló munka ebben a témában David Lai 2004-es tanulmánya. David Lai javasolta az amerikai külügynek, hogy a hagyományos amerikai analógiák mellett próbálják a gót is figyelembe venni egy új amerikai külpolitikai stratégia kialakításában. A nyugati stratégiai gondolkozást mostanáig alapvetően a sakk (erő alapú harc) és a póker (kockázatelemzés) analógiái határozták meg. A góban viszont ezek a fogalmak másként jelennek meg. A túlerő például csak egy körülmény, amivel a megfelelő stratégiát választva fel lehet venni a küzdelmet. A megfelelő stratégia logikusan ez: mindenáron kerüld a nyílt háborút, de tartsd fenn a feszültséget, hogy az ellenfél kénytelen legyen túlerejét apróbb, egyenként legyőzhető egységekbe csoportosítani. Az amerikai hadsereg Vietnámban tíz éven keresztül csak a döntő ütközetre várt, míg végül vert sereggként távozott anélkül, hogy egy nagy csatát is elvesztett volna. Ez a fajta hadviselés egyértelmű annak, aki a gón nőtt fel, de a nyugati gondolkozásnak kicsit szokatlan: mostanában például terrorizmusnak is szokták hívni.

A nyugati gondolkozásban a sakk, a keletiben a gó hatását lehet felismerni. A sakkban a játszma előrehaladtával egyre kevesebb figura él túl, a góban viszont egyre több kő kerül a táblára. Kína növekvő ereje láttán sokan egyre komolyabban gondolják: a siker kulcsát a góban lehet megtalálni. Nem is biztos, hogy olyan rossz lesz, ha a jövőben a világpolitikát a sakk-logika helyett a gó-logika fogja uralni.

Címkék: kína politika kultúra obama sun tzu hadászat weicsi

Gó és a taó - megoldás

2011.06.21. 07:00 | tenuki | Szólj hozzá!

Aki gózni kezdett, előbb utóbb rájön, hogy a gó nagyon mélyen összefügg a távol-keleti kultúrával. Mikor 3 kyus lettem egy időre megálltam a fejlődésben: akármit csináltam, mindig ugyanaz volt az eredmény, nem ment. Ebben az időben olvastam el először a Tao Te Kinget. Valahogy éreztem, hogy ez a kis könyvecske mélyen összefügg a góval, de hiányoztak a konkrét példák. Emlékszem, az egyik kedvenc versszakom ez volt:

48
A tanuló gyarapszik naponta;
az út-on járó csökken naponta.
Csökkenés, tovább-csökkenés:
eredménye a nem-cselekvés.
Mindent végbevisz a nem-cselekvés.
A világot tétlen tartja kézben.
Aki tevékeny,
a világot nem tartja kézben.
(Weöres Sándor fordítása)

Aztán lassan találtam pár példát, és közben elkezdtem megint fejlődni, 3 kyuról fél év alatt 4 danig jutottam. Nem tudom, hogy az erősödésben mennyit segített a Tao Te King, mindenesetre azóta szeretek a góra egy taoista játékként gondolni. Egy hete volt egy feladvány, ami a nem-döntésről szólt. Most jöjjön a megoldás!

Első körben két vitál pont ugrik be az embernek: A és B.

Ha fekete A-ra lép, akkor fehér B öl, ha fekete B, akkor pedig fehér A után hal meg a sarok. A két vitál pont miai (páros lépés: ha az egyiket fekete lépi, a másikat mindenképpen a fehér kapja). Ez az egyik alaphelyzet, amikor a nem-döntés a jó döntés.

 

Megoldás:

Fekete 1. lépése egy zseniális teszudzsi.  Ez az a lépés alapvetően felforgatja az állást. Fekete nem tudott dönteni A és B között, tehát feltett egy okos kérdést: hogy ha fehér D-n fogja el a két követ, akkor fekete B-vel él meg, ha fehér C, akkor fekete A-val él meg.  Lásd a két következő ábrát!

 

   

 

 

 

 

 

 

Ez pontosan az a helyzet volt, amikor az ellenfél válasza dönti el, hogy melyik módon lehet megélni. A góban nagyon gyakori ez a fajta gondolkodásmód, remélem érezhető, hogy a Tao te King 48. fejezete hogyan kapcsolódik ehhez az álláshoz.

(Érdekes kérdés, hogy mi történik, ha fekete a döntés után kérdez, azaz először meglépi A-t vagy B-t, és utána húzza ki az egy követ. Ezt ki-ki ellenőrizze meg magának)

Címkék: kína kultúra filozófia feladvány taoizmus tao te king

Gó és a taó

2011.06.14. 07:00 | tenuki | 2 komment

A nyugati kultúra a döntésekre épül. Szeretjük kézben tartani az irányítást, és egy félreértés folytán ezt gyakran összekeverjük azzal, hogy mindig mi mondjuk meg, mi döntjük el, hogy mi történjen. A kínai taoista filozófia szerint ez nem a bölcs ember útja. A Tao Te King így ír: Mindent végbevisz a nem-cselekvés. / A világot tétlen tartja kézben. / Aki tevékeny,/ a világot nem tartja kézben. (Weöres Sándor fordítása) A nem-cselekvés, nem-döntés gondolata egy nyugati kultúrában felnőtt ember számára elsőre ijesztően hat. De a góban is van egy hasonló gondolat...

Nézzük erre egy egyszerű (8 kyus) példát! Fehér lép, és szétrombolja fekete sarkát.

 

 

Nézzük, mi történik, ha fehér a bal oldali kövének a megmentése mellett dönt! Ha fehér elindul a kövével, akkor egyszerűen le lesz szorítva. Kudarc.

 

 

 

 

Ha a másik köve mellett dönt, a helyzet akkor sem jobb, fehér megint falnak szorul. Bármelyik kövünk megmentése mellett döntünk, kudarc a vége. A helyes gondolat ezért a nem döntés. Pontosabban a döntés áthárítása az ellenfélnek...

 

 

 

Ez a lépés a teszudzsi! Nem döntünk, hanem inkább meglérdezzük az ellenfelet, hogy ő döntsön, melyik fehér követ kéri! Ez a nem-döntés ereje akcióban... Sikerült feketét egy olyan helyzetbe kényszeríteni, hogy muszáj döntenie valamit...

 

 

Ha fekete a bal oldali kő mellett dönt, akkor fekete a jobb oldalit menti meg, és ezután fehérnek 3 szabad élete maradt, feketének pedig csak kettő, így fehér nyer.

 

 

 

 (fekete 4. lépése bekötés)

Ha fekete a jobb oldali követ menti meg, akkor fehér a másikat menti meg. Fehér 5. lépése után fehér 4:3 arányban nyeri az életharcot. Tehát fekete bármit dönt, rosszul jár. A tanulság: ha lehet, akkor az ellenfél döntsön, mi csak kérdezzünk! Ha helyes kérdéseket teszünk fel, akkor ezzel (és csak ezzel) lehet sarokba szorítani az ellenfelet.

 

Nézzünk egy bonyolultabb (2 kyus) feladványt!  Első ránézésre két vitál pont ugrik be az embernek: A és B. De nem kéne feltenni előbb egy ügyes kérdést?

A megoldás egy hét múlva lesz a blogon.

Címkék: kultúra filozófia feladvány taoizmus tao te king