Az első hat lépés

HTML Online Editor Sample

Ha okos vagy és van öt perced, tanulj meg gózni!

Ha kipróbálnád magad, játssz a  számítógéppel!

Ha már megvered a számítógépet, irány a KGS!

Ha a KGS-en nyerni szeretnél, akkor itt a helyed!

Ha élőben szeretnél gózni, keress edzőpartnert!

Ha azt hiszed, tudsz gózni, nézz el egy versenyre!

Gójáték a Facebookon

Képek

Feladvány

EB

2011.08.16. 14:41 | thundergod | Szólj hozzá!

Csaba kérésére pakolok fel egy kis beszámolót az EB-ről.Figyelem ez az értekezés más lesz mint az eddigi bejegyzések ezen a blogon,csak a saját(és egy-két barát)szórakoztatásomra írtam(egy az egyben a saját ego blogról származik http://mpepe16.blogspot.com semmit nem változtattam rajta ) ha nem tetszik nem lesz folytatás de amúgy ezenkívűl van még két másik bejegyzés és még fog készülni pár. Jó szórakozást:)

Pepe

 

Rég írtam de úgy érzem ez az EB több szempontból is megér egy bejegyzést márcsak azért is mert egy ritka meredek érzelmi hullámvasút volt jópár tanulsággal.
Na ez nem lesz rövid.
Július 22 reggel hajnali fél 4. Még mindig kiráz a hideg ha arra gondolok hogy mikor kellett kelni ráadásul úgy hogy alapjáraton nem is siettünk de sajna csak így volt gép szóval már az első nap vertem egy kicsit a fejem a falba de akkor még izgatottan tele energiával (máramennyire ez hajnalok hajnalán lehetséges) indultam, semmit nem bíztam a véletlenre, mindenhova 10 percel előbb érkeztem és egzakt pontosággal érkeztem a nyugatihoz. Ott egyből kiszúrtam egy gós kollégát majd a vonaton még1-et viszont egy eléggé fontos tagja a csapatnak még hiányzott és mint kiderült nem véletlenül ugyanis az egyetlen hölgynek a bagázsból sikerült egy kicsit bealudnia. De persze őriztük a pánikot a hölgyemény egyből taxiba pattant és teljesen zökkenőmentesen jutottunk el barcelonába majd barcelonából bordeaux-ba.Az első meglepetés akkor érte a magyar csapatot amikor kiderült hogy maga a verseny igazából nem teljesen Bordeauxban van hanem inkább Talenceben de gondoltuk sebaj,apró részletkérdés ami felett elsiklottak a szervezők. Lényeg a lényeg hogy megérkeztünk,a másik három csapat már jelen volt a helyszinen(román,ukrán,orosz)mindenki izgatottan várta hogy végre elkezdődhessen a grandiózus összecsapás mely eldönti melyik ország is dabest in europe 2011.(itt ajánlanám minden kedves idetévedt emberkének ezt a zseniális videót, márcsak azért is mert én is látható vagyok majdnem 10 egész másodpercig)

A magyar csapat kb. az esélytelenek nyugalmával állt neki a történetnek (főképp a 4. tábla azaz szerény személyem, itt viszont most kicsit megállnék és kitérnék arra hogy vajon ez egy jó hozzáállás volt-e avagy sem:alapjáraton én kétféleképpen szoktam játszani:ad1 vagy szarok bele hogy mivan és játszom ami tetszik és cool,belemegyek olyan harcokba amiknek elég kétes a kimenetelük, nem sokat olvasok,inkább csak az ösztöneimre hallgatok és majd lesz ami lesz.Na most ez általában nem szokott túl kifinomult partikat eredményezni sőt,inkább kaotikus szokott lenni de legalább élvezem. Ad2 véresen komolyan veszem az előttem álló partit, tudom hogy végre megmutathatom mit tudok és ennek megfelelően biztosra megyek,azt játszom amit ismerek,mindent kétszer is kiszámolok,próbálom egyszerűsíteni a partit, türelmes vagyok ami általában célrevezető is szokott lenni viszont kevésbé vagyok kreatív és nem érzem magaménak a játékot annyira, ami nem is lenne gond viszont a probléma ott kezdődött hogy most egyik állapotot sem tudtam elérni sőt, inkább valahogy a kettő között lavíroztam. Egyszerűen nem találtam a helyem pedig tudtam hogy végre itt az alkalom a top játékosok közé lépjek hogy végre bizonyíthassak (még akkoris ha ehez 2 6 danost és 1 5 danost kell legyúrmázni) de bármennyire is igyekeztem 3 bukó lett a vége de úgy hogy igazából mindhárom partiban volt esély sőt...de valahogy a kegyelemdöfésig nem sikerült eljutni,megremegett a kezem ami nálam általában ritka.Végül a magyar csapat a 4. helyen zárt (én buktam egy fogadást de szerencsére még megvan a hajam a kérdés csak az hogy meddig..nem lepődnék meg ha egy szép napon kopaszon ébrednék)
Új nap új remények,főverseny első forduló, román 5 dan,a jobbik és veszélyesebbik fajtából 1-0-ás mérleggel az ő javára szóval eljött az alkalom a revansra. A parti nem indult teljesen úgy ahogy terveztem ám ezalkalommal a türelmem kifizetődőnek bizonyult.Jó vadász módjára csak vártam és vártam..és.. (majdnem bealudtam a parti alatt de nem túl feltünően módon) végül hibázott egyet és onnantól kezdve nem volt megállás,indult a vérfürdő.(persze most úgy tűnhet hogy nagy a pofa de azért 1-2 imát elkellett rebegni az öreghez odafent:"csak oda ne lépjél..csak oda ne..") Az első akadályt sikerrel vettem,jöhetett levezetésként egy kis rapid ahol is megmutatkozott az első jel hogy a szervezők nem mindig állnak a helyzet magaslatán.Lecsekkoltam a párosítást,megkerestem a termet és azt vettem észre hogy sokan csak lézengenek,várják az ellent de már 10 perce megy elvileg a forduló. Na mondom akkor leülök,várok egy kicsit én is ám 10 perc után sem történt semmi és kezdtem azon töprengeni hogy vajon jó helyen járok-e amikoris megérkezett egy "enyhén" illuminált állapotú tag (vagy lehet hogy alapjáraton is dőlöngél és viharos a tekintete,nem tudom)és magát mint szervezőt felkonferálva bejelentette hogy akinek nincs ellenfele,az keressen magának. Profizmus kérem alásan. De mivel látta a tanácstalanságot az arcunkon ezért kezébe vette az irányítást és nemes egyszerűséggel gyorsan összepárosította az embereket helyben. Én az első körben kapásból megkaptam a cseh master of gandzsát,gyorsan elkönyveltem egy zakót majd mentem ki a "fűre" lazulni. Kint már nagyban ment a chill out én viszont még előbb megkivántam tekinteni a lakosztályomat szóval elmentem felfedezni mint is kínálnak nekem 10 euro/éjszakért a campuson. Na most általában nekem nincs gondom azzal ha szűkös a hely de ez egész konkrétan egy lyuk volt.A dekoráció a falon leginkább egy bogár temetőre hajazott de persze élő példányokból sem volt hiány, ellenben a párna,takaró és ilyen teljesen jelentékelen dolgok erős hiánycikket képeztek. Persze nekem alapból nincs gondom a nomád körülményekkel és amúgyse terveztem hogy bárkit szobára vinnék de azért egy kicsit meglepődtem. Alvásra jó lesz gondoltam aztán egyből bevágtam a szunyát.
Következő nap ismét egy 5 danossal hozott össze a sors még hozzá egy igazi orosz medvével aki 50 perc késés után végül hajlandó volt beesni és hát...mondjuk hogy reggel sem veti meg a vodkát sőt épp ellenkezőleg..volt egy bukéja az uriembernek..gondoltam megérdeklődöm hogy nincs nála egy felesre elegendő mennyiség de aztán elvetettem az ötletet miután kiderült hogy az angol nem az erőssége. Annyi baj legyen,belevágtunk a partiba és már az első 50 lépés után éreztem hogy a csávó igazi túlélő tipus,tehát olyan, aki viszi a casht és nem féli a halált. Gondoltam magamban itt egy target,ott egy target valami csak leesik majd a végén aztán azon kaptam magam hogy faszt. Mindent túlélt és azon kaptam magam hogy átmentem irgalmas szamaritánusba. A végén sajnos kénytelen voltam kapitulálni.
Ez a meccs intő jel lehetett volna ugyanis itt volt az először hogy bár erősebb játékossal játszottam mégsem volt bennem az egészséges félsz és izgalom, az amikor érzem hogy jéghideg a kezem és hiányzott az a görcsös ám mégis jóleső érzés a gyomromból hogy na..ennek végre van tétje. Sajnos ennek a hiányérzetnek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget és könnyen lehet hogy hibásan. Jött a rapid,3 danos japán bácsi kipipálva majd 13X13-as verseny..asszem..(lusta vagyok utánanézni szóval lehet lesznek időbeli zavarok..ezvan)Itt az egyetlen említésre méltó dolog az első forduló az aktuális eb győztes ellen ahol is a kőkemény ellenállásomat kb. no timeban rommá zúzták de azért fun volt játszani egyet az ellen a "gép" ellen. A többi meccset végig cheateltem,vittem a casht ahogy anno a bölcs mano tanácsolta és bár nem jutottam tovább de azért mókás volt.
A 13X13 verseny után úgyéreztem kéne valamit tápolni és itt ért a 2. számú meglepetés:bár a verseny helyszinéül egy egyetem szolgált ahol az ember azt gondolná hogy nagy az élet és ki-be mászkálnak a népek valahogy a kapukat elfelejtették kinyitni.Pontosítok,1 kapu nyitva volt,a helyszín túloldalán 10 perc kerülővel.Na mondom kerül a halál fasza,szarok rá hogy milyen magas a kapu,én most átmászok.Aztán persze amikor realizálódott bennem hogy a kajáldához legközelebbi kapu kb. 8-10 méter magas azért elgondolkoztam azon hogy hm..vagy a kibaszott magas kapu..vagy a tüskés kerítés.A kerítés mellett döntötöttem.Az se volt persze túl alacsonyan és veszélytelen de legalább nem volt tériszonyom (nagy előny) Végül aktív szentségelések közepette miután szanaszét szurkáltam a kezem kijutottam és meglátogattam a fackebab nevezetű zseniális helyet(utána nagyjából végig ott kajáltunk,jobbat nem igen lehetett találni a közelben)
Kaja után kiülés a fűbe,bor,sör,chill out,egy-két parti majd jöhetett a másnap.
A 3. fordulóban már nem volt velem kegyes a sors és összekerültem egy 3danos kis franció kölyökkel akit már anno ismertem a KGS-ről és nagyjából vágtam hogy milyen a stílusa így tudtam mit kell játszanom. BIG BOX powa, zéró sarok és ha bejön levadászom. Nagyjából ez is történt de kb. olyan szinten hogy nem csak hogy belehalt de még meg is éltem ott ahol amúgy nem lett volna szabad, szóval szegény kiscsávót eléggé meggyaláztam aminek a végeredménye 43 és fél pont lett ide. Eztán irány a rapid ahol ismét egy francia ifú reménység várt rám viszont róla tudtam hogy erős és hogyha nem veszem komolyan csúnya zakót lehet a vége így kivételesen sok diőt használtam fel és végüls sikerült másfél ponttal legyúrmázni a csávót de csak iszonyatos mázli segítségével. Igazából olyan szinten leütött az elején csak valamit aztán elszámolt,ami fura mert a tag alapvetően egy gyors játékos és akkor amikor a legélesebb helyzet volt még rengeteg ideje volt de valahogy nem sikerült kiszámolnia pedig még én is láttam hogy mi a jó ami régen rossz jel.
Rapidot követően ismét kiülés a fűbe viszont most nem ért véget a nap borozgatással ugyanis a következő nap szünnap volt így mivel senkire nem várt parti bevethettük magunkat a bordeauxi éjszakába. Nagy lelkesen elindult egy relative masszív tömeg(volt köztük mindenféle nép,svéd,szerb,román,cseh,japán,izraeli)viszont mivel senki sem volt képben a várost illetően kb. 1 órát bolyóngtunk aminek az eredménye hogy találtunk valami mocsok drága helyet ahol 1 sör elfogyasztása után arra a konklúzióra jutottunk hogy nem ártana megkérdezni valami helyi erőt arról merre is zajlik itt az élet.A terv szép és jó volt egyetlen apró kis buktatóval egyikünk sem tudott franciául ami némileg megnehezítette a kommunikációt de végül úgy döntöttünk hogy meglátogatunk egy állítólagos házibulit ahova mire kiértünk taxival már véget ért a banzáj szóval végső elkeseredésünkben fogtunk magunkat, kiültünk az út közepére és vártuk hátha jön valaki akinél van egy kis pia. Mitadisten pont arra tévedt egy finn tag kezében egy üveg borral akit egyből letámadtunk de csak nem akart megválni féltve őrzött italától (pedig még két román csaj is bevetette magát de könnyen lehet hogy kicsit búza volt a figura) így hát mindenki csalódottan haza kullogott.
 

Címkék: eb

Knut hadnagy, az első magyar gós

2011.08.16. 07:00 | tenuki | 2 komment

A magyar gó megalapítójaként általában Erdős Pált szoktuk tisztelni, de az első világ-háborúban volt egy időszak, amikor minden bizonnyal jópár magyar megtanult gózni az Osztrák-Magyar monarchia haditengerészetében.  Az eheti történet főhőse egy fiatal osztrák tiszt, Arthur Jonak von Freyenwald (1880-1918), aki a kínai Tsingtao kikötőjébentanult meg gózni 1914-ben. Az első világháború kitörésekor korvett-kapitányként Pulába (mai Horvátország)  helyezték át és itt rögtön egy góklub szervezésébe fogott.

Mániákusan terjesztette a gót a fiatalabb tisztek körében, és az első világháború vége felé nagyjából a haditengerészet 200 tisztje gózott rendszeresen. Pulában a könyvesboltokban jól fogytak a gókészletek, és a fiumei (ma Rijeka, Horvátország) kikötő tiszti kaszínójában is komoly góélet folyt. Ez minden bizonnyal az akkori Európa legnagyobb góklubja volt (a mai napig a legnagyobb európai góklubot valószínűleg a 30-as években egy náci koncentrációs tábor rabjai hozták létre, de az majd egy másik történet lesz.)

Érdekesek a kapitány levelezései, amit a kor európai gó-úttörőivel folytatott. Második, 1917-es levelében megemlíti egyik tanítványát, Knut hadnagyot, aki a háború előtt mérnökként dolgozott Budapesten. Knut hadnagy azt tervezte, hogy első lépésként a budapesti sakk-klubban gó-bemutatót tart, ezét  levelezésben állt Oscar Korscelttel a gó akkori európai középpontjával, az első német gótankönyv írójával.  Nem tudjuk, mi történt Knut hadnaggyal, túlélte-e az első világháborút. Minden bizonnyal nem, hiszen egyébként valószínűleg hallottunk volna felőle: a kapitány többi tanítványa közül sokan aktívak voltak később a közép-európai góban: Carl Fröschl kapitány volt az osztrák gó háború utáni újjászervezője, Ervin Fink kapitány pedig a második világháború után Jugoszlávia első gó-klubját alapította meg Ljubljanában.

Arthur Jonak megszállottságáról egy érdekes történetet meséltek a bajtársai. Egyszer valahogy kölcsönkapott egy japán gókönyvet. Ez akkor nyilván ritka kincsnek számított, és a kapitány az első betűtől az utolsóig végig akarta élvezni. Az ábrákkal még valahogy elboldogult volna, de szerette volna a szöveget is megérteni. Szolgált a hajóján egy kínai matróz. Magához rendelte, hogy fordítsa le neki a japán könyvet. A kínai megpróbálta elmagyarázni, hogy hiába a ferde szem, a japán meg a kínai az két egész más nyelv. A kapitány erre parancsmegtagadásért bezáratta a szerencsétlen matrózt. Két nap múlva viszont kezében volt a hőn áhított "fordítás".

Arthur Jonak von Freyenwald a háború vége előtt néhány hónappal halt meg Montenegro partjainál egy aknaszedési baleset közben. Ekkor már mindenki érezte a háború végét, a kapitány egyik levelében már arról álmodozott, hogy a háború után hogyan fogja megalapítani az első német és osztrák góklubot (amibe az akkori határok mellett Magyarország is beletartozott volna.) A kapitány halála után nem sokkal a Monarchia a világháborút is elveszítette, a pulai haditengerészet felbomlott és a gósok szétszéledtek a feldarabolódó Közép-Európa megannyi csücskébe. Így ért véget a legnagyobb góklub Európában. Knut hadnagyról többé nem hallottunk, valószínűleg sose tért vissza Budapestre. A pulai haditengerészeti temetőben minden bizonnyal sok jobb sorsra érdemes gós nyugszik. Béke poraikra!

A képek és az információk az osztrák pokspace gós oldalról származnak. A kapitány személyes tárgyai a 2007-es villachi EB-n voltak kiállítva.

Címkék: történelem osztrák magyar monarchia erdős pál arthur jonak von freyenwald knut hadnagy

süti beállítások módosítása